Szöszi-NET (113.) Szerelmes vagyok – mondja a világító torony, avagy mi a végkonklúzió?

Végül is igaza van annak a kommentátornak, aki megkérdezte tőlem a napokban: folytatom-e a Szerelmes vagyok című blogot, amelyet olyan sokan – közel 5000-en találták meg úgy, hogy írtak hozzá véleményt és sokan közülük barátaiknak is tovább osztották. (Ez a szám napról napra nő természetesen.) Igen, ez egy elvarratlan szál, amely csak úgy lóg kifelé a szépen megkomponált szoknyámból, és slendriánsága miatt bántja mások szemét.

Mivel sokan kíváncsiak egy blogírás anyagi vonzatára is, leírtam a Szöszi-NET (81.) Kezdő blogereknek egy kis tanács című blogomba, így nem kell mindig törnöm a fejem a válaszon.

Ami azt illeti, hogy mi lett ennek a nagy szerelemnek a folytatása: vajon csak egy fellángolás volt-e részemről vagy nem, ezt a témát kibontom nektek.

Hiszek az eleve elrendelésben. Egyesek arra születtek, mint akár a világító torony, egy dombocska tetején álljanak, amelyet messze mérföldekről is láthatnak a viharos habokban hánykolódó hajósok, és a világítótorony irányjelző nekik a legborzasztóbb ítéletidő közepén. Valahogy én is világító toronynak gondolom magamat. Erre mondaná egy pszichológus: „egyértelműen tudatzavaros ez a nő”.

A 90-es években újságíró voltam. Sokan támadtak, mert nem álltam be a sorba, nem akartam csoportokhoz tartozni, én csak írni akartam. Az újságolvasók szerették írásaimat, így kaphattam tőlük elismerő leveleket, amelyeket bent, a szerkesztőségben elloptak a fiókomból.

Ars poeticám ebben többek között ebben a versben összegeztem: Vulcanica Hungarica

A lényeg mégis csak a következő: egész életemben kíváncsi voltam és vagyok másokra, ennek köszönhettem, hogy ott hagytam az újságíró témát, elmentem élet-biztosítási ügynöknek, amely foglalkozás összetettségéről ismeretes, nagy kihívás volt számomra. Tíz évig csiszolódtam ezen a pályán, sikeres voltam, de kinőtem azt a szakmát is.

Az írás, mint búvó patak, azonban nem hagyott el, hiszen két verses kötetet is kiadattam ebben az időszakban. Gondolkodtam: ha a jó Isten nekem ilyen íráskészséget adott, igazi talentumot, azért kaptam, hogy csak az asztal fióknak írjak? Ezt a kérdést többször feltettem Istenemnek, és feltétlenül bíztam abban, hogy valami megoldást fog nekem ajánlani, mint egyik kedvenc gyermekének.

Így is lett, amikor vissza akartam menni újságírónak, természetesen nagy ellenállásba ütköztem, hiszen a napilapok szerkesztőségének mindenütt magasabb pozíciójába régi újságíró kollégáim kerültek. Ezen volt kollegák kellően irigykednek rám, tehát nem tartoztam a kegyeltjeik közé, mert nem tudtak semmilyen irányba befolyásolni. Rájöttem, semmi értelme felfrissíteni a múltat. Nem, én már nem leszek többet újságíró.

Ám a jó Isten igen szeret engem, nem hagyta, hogy elkallódjak, és lehetőséget kaptam arra: állandó közlési mániámat úgy tudjam kiélni, hogy aljas emberektől ne függjek, ne mondja meg nekem senki, miről vagy kiről írjak, és szabad legyek, mint a madár, amelynek szárnyait nem nyesték le.

Az a társaság (empower network), amelynek keretében elkezdtem a blogolást, már évekkel ezelőtt szétszéledt. Sajnos egyetlen egyszer tudtunk csak személyesen egy konferencián találkozni, tehát az emberi kapcsolatokat kizárólag interneten keresztül ápolni elég nehézkes. Én voltam az egyedüli a több száz közül, aki azért kezdett az online marketingbe, a WordPress alapú, blogolásba, hogy gondolatait meg tudja osztani olvasóival. Vagyis csak másodlagos szempont volt az online-on történő pénzkereset. Én voltam az egyedüli, aki elsősorban azért kezdett el blogolni, mert a véremben csörgedezik a szüntelen közlési vágy. Szeretek írni és megosztásaimmal másoknak segíteni úgy, hogy ha elolvassák írásaimat, akkor jobban érzik magukat a bőrükben, és akaratlanul talán a megoldás felé terelik gondolataikat.

Valóban küldetés-tudatom van, mondom ezt annak ellenére, hogy elég elavultnak tűnik ez a gondolatmenet részemről. Nem baj! Én már csak ilyen korszerűtlen vagyok. Bár valójában így érzem jól magam, és azt hiszem, ez a legfontosabb, hogy tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik.

Tehát a kommentátor kérdésére a helyes válasz az, hogy bár nem keresek pénzt a blogírással, de a szóban forgó tevékenység egy nagyszerű vonalvezetése életemnek. Ha látok, tapasztalok valami érdekeset vagy valami foglalkoztat, biztosra vehető, hogy megosztom olvasóimmal.

Ha romantikus hangulatomban elképzelem azt, hogy én most királynő vagyok ebben a várban, akkor ilyen gifet varázsolok elő:

Ha bánat emészti szívemet, akkor pedig ez a gif repít messze földrészekre:

Ha a mesék birodalma vonz éppen, akkor ehhez hasonló témát választok:

Gyakorlatilag a családomon és barátaimon kívül van egy tágabb értelemben vett baráti köröm, akik a világ minden pontján élnek. Igazán jó érzéssel tölt el az a tudat – ahogy már mondtam -, hogy a világ legkülönbözőbb országaiból kapcsolódnak fel a blogomra egy kis kikapcsolódásra, tovább-gondolkodásra.

Úgy vélem, ez egy nagyszerű dolog, amit egyhamar nem fogok abbahagyni.

Most pedig felszállok erre a csodálatos vitorlára, s kievezek a nyílt vízre:

Simon Mara

 9. rész (Emberi kapcsolatok és más egyéb)

10. rész (A fiatal halász is kiveti hálóját) 

11. rész (Titkos szeglet az üzenetek között) 

12. rész (Játszani a szavakkal…) 

13. rész (Csak legyen már vége) 

14. rész (A porszívás rejtelmei) 

15. rész (Húsvéti medvehagyma vadászat) 

16. rész (Szöszi-net Reggeli cviki puszi)

17. rész (Facebook leckék kezdőknek és haladóknak) 

18. rész (Facebook leckék avagy Már megint mi van?) 

19. rész (Fő a frissesség!) 

20. rész (Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE) 

21. rész (Popi és a kutya kozmetika)

22. rész (Tükröm, tükröm, mondd meg nekem…) 

23. rész (Vegyél tőlem szeretetet) 

24. rész (Már csak azért is) 

25. rész (Az ismeretlen jótevő avagy HOL AZ A GOMB?)

26. rész  Miért olyan bonyolult minden, avagy hol a papucsom? 

27. rész (Karácsony) 

28. rész (Reggeli cviki puszi) 

29. rész (A boldogság belső munka) 

30. rész (Frázis-puffogtatók előre!) 

31. rész (Drága, jó Juliska néni!) 

32. rész (Madár távlatból, vagy legyél zizi!) 

33. rész („Lehetséges kéretlen tartalom” 

34. rész (Van benne valami, csak tudnám, hogy mi?) 

35. rész (Kitalálom, hogy mit ne írjál) 

36. rész (Rám jár a rúd) 

44.  rész (Széllel szemben nem jó…) 

45. rész (A biztosító még csak nem is dünnyög!) 

46. rész (Popi jó kislány lett) 

47. rész (Aktuális életérzés – még ha nem is bombasztikus cím) 

48. rész (Akkor menjünk úszni!) 

49. rész (Hogyan szeressétek magatokat?) 

50. rész (24 órás pornó csatorna) 

51. rész (Szilveszteri buli a Kis-Dunán) 

52. rész (Szemét egy sztori) 

53. rész (A zöldségek koronázatlan királya: a kelbimbó)

54. rész (Perfect day (tökéletes nap)

55. rész (Hordjatok Ti is napszemüveget – velem együtt!)

56. rész (A feladó FACEBOOK fiókja ellenőrzésre szorul)

57. rész (Négyszem közt)

58. rész (Változtassuk meg ünnepi szokásainkat!) 

59. (Ha szilveszter, akkor buli a vízen: 2018-2019)

60. (A szomorú szemű fiú)

61. (Adóbevallás – elektronikus úton!)

62. (Kedves Facebook!)

63. (Pepper robot és társai az Enjoy Caféban, Budapesten)

64. (Egy kupac kiscica)

65. (Kiscica „üzembe helyezése”)

66. (Van Isten – pünkösdre készülve)

67. (Szom-ba-ton haj-nal-ban)

68. (Megújult a blogom avagy mindig a fénnyel szemben)

69. (A fiatal stewardess hölgy)

70. (Miért hiányozzon a harag a szívünkből?)

71. (Hűbéri tulajdonjog a XXI. században)

72. (Én vagyok, vagy még sem? És ha mégis?)

84. (Ébred a város)

85. (Popi és az UFO-k avagy árnyék a jégen)

86.  (Győztes Te lehetsz egyedül!)

87. (Rendhagyó nőnap)

88. (Szerelmes vagyok – mondja a világító torony, avagy mi a végkonklúzió?)