Reggel zuhanyozás közben jutott eszembe, hogy már legalább fél éve nem mostam meg a könyököm. Látszik, hogy sosem könyököltem, törtettem, így a könyököm nem fontos eleme a testemnek.

Beáztattam a fél pár zoknimat, gondoltam, hátha bevonzom a másik felét. Egyelőre semmi eredménye! (Rá, fél napra azért csak rábukkantam.) Igaz, azt külön be kellett áztatni és ki kellett mosni.

Mivel ma eléggé elfoglalt vagyok, meg próbálom lefutni gyorsabban a húsz percemet.

Meztelen fenékkel ülök a bőr párnán. A bőr stimmel. Remélem, ezért nem fog megint kizárni a Facebook? (Hiszen én egy angyal vagyok!) A fotót megnézve, akár hihető ez az állítás:

Az író-költő embernek könnyű, mert nem elveszett ember. Csak néha nem találja magát sehogyan sem.

Megállt a házunk előtt egy autó. Bánatosan dudált egyet. Rájöttem, hogy a „csirkés” az, aki megint hozta a szokásos adagot. Kirongyoltam a pénzzel a kezemben. És már a kapunál jutott eszembe, hogy rózsaszínű bugyiban vagyok meg egy kis semmi fölső részben. Na most, hogy nézett volna ki, ha egy méternyire a kocsitól hátrafelé el kezdtem volna araszolni a ház felé, mint a rákok, hogy felvegyek valamit még?

Semmi sem véletlen. Áttettem székhelyem Ráckevére. Itt az Invitel az internet szolgáltatója. Már tegnap is ős szerencsétlenség tört rám egész este, ha az interneten bármit akartam csinálni. Ám ma reggel is ez folytatódott, teljes töménységében.

Felhívtam őket. És milyen érdekes, ahogy beszélek pár szót, bemérik, hogy ki is rinyál és honnan, hirtelen egy varázsütésre, minden megoldódott. Az internet szolgáltatás csak úgy füstöl. Mindent rögtön meg tudok nyitni stb. stb. Lopják az internetet, mint a fát az erdőből hideg téli napokon. Ezt a T-home ügyfél-szolgálaton jó hangosan meg is tárgyaltam a múltkoriban egy nagyon kedves ügyfél-szolgálatis hölggyel.
Teljes nappali hangerővel megkérdeztem: „Ugye, tudja, hogy a T-home lopja az internetet?”

Válasz: „Igen. Tudom.”

Most kijelentem nektek kijelentő módban: nem tetszik! Sőt! Tovább megyek! Nem adom a hozzájárulásomat semmihez!

Ma kemény elhatározásra jutottam: semmi értelmes dolgot nem csinálok egész nap! Elhatározásom megmásíthatatlan!

Az internetezésben egyetlen egy jó dolog van! Semmi sem kötelező! Ha valami nem tetszik – és egyébként tudva tudjuk jól, hogy mire számíthatunk -, akkor nem megyünk még csak a közelébe sem. Hát nem gyönyörű?

Egyik barátomnak küldte el az okos mobilom két változatban az alábbi fotót, az egyik egy picivel sötétebb árnyalatban látható. Végül is miért ne? Remélem, nem ugyanazt látjátok, amit én? (Úgy nézzétek, hogy ezt a képet még át is méreteztem. Mivel szőrén-szálán eltűnt ez a bizonyos kép, így a fantáziátokra bízom. Szerintem ebben nincs semmi kivetni való!) A címe: MINDEN. De ha már itt tartok, az ehhez kapcsolódó blogomat itt olvashatjátok el, melynek címe Kémhálózata táskámban.

Hogy mennyi dögletes, dünnyögő bogár, repülő alkalmatosság papírfing szárnyakon repült be a 2. emeleti konyha ablakon, illetve a nagy szoba erkély ajtaján keresztül. Hát mit csináljak? Falazzam be az ajtómat, ablakomat, hogy ezek az apróságok ne vonuljanak fel a plafonomra leröhögni onnan rám? Lehet, hogy erre az igen furmányos pókra lenne szükségem. Nemde bár? Annyira vagány ez a Pávapók!

Na, és a zenei aláfestés óriási! Amikor először meghallottam, lepetéztem tőle. Aztán megnéztem más videót is a Pávapókkal kapcsolatban, azok is fenomenálisak.

A Szöszi-net áthozott részei a régi blogomból. A többivel még egyelőre adós vagyok:

9. rész Emberi kapcsolatok és más egyéb

10. rész A fiatal halász is kiveti hálóját

11. rész Titkos szeglet az üzenetek között

12. rész Játszani a szavakkal…

13. rész Csak legyen már vége

14. rész A porszívás rejtelmei

15. rész Szöszi-net Húsvéti medvehagyma vadászat

16. részt Szöszi-net Reggeli cviki puszi Szöszi-net

17. részt Facebook leckék kezdőknek és haladóknak

18. részt Facebook leckék avagy Már megint mi van?

19. részt Feláll a szőr a hátamon