Tegnapelőtt volt a környezetvédelmi világnap, bár nálam egyfolytában az van. Sok minden jellemző rám, csak az nem, hogy tehetetlen lennék. Megyek haza a ráckevei
Kategória: Szöszi-NET
Az élet olyan, mint egy hullámvasút. Amikor már azt hiszem, hogy egyenesbe jöttem végre, akkor mindig valami olyasmi történik, ami felesleges és elkeserítő.
Az 56-os megemlékezések belőlem kivarázsolták az alábbi több éves lemaradást szenvedett anyagomat.
A beköszöntő fotó az igen izgalmas Predjama várban készült. Képtelenség minden részletére kitérni ennek a Szlovéniát célba vevő buszkirándulásnak, tehát nem is törekszem a teljességre.
Bár nem a legszerencsésebb a beköszöntő fotó, de akár még azt is hihetitek, hogy egy tündér készül alászállni, megmenteni a Földet…
Még további vízszint-emelkedés várható a Dunán, ezért a Duna mentén és környékén komolyan fel kell készülni az áradásra.
Erre az évre Erdély felszínes megismerése tette fel a koronát, Persze megint előjöttek a miértek hosszú, tömött sorban….
Kalandra fel Erdélybe! Igaz, hogy csak egy napot voltunk ott, de az viszont tömény élmény-gyűjtésnek számított!
Istenem, hogy egy tollnok írásából kelljen megtudnod az igazságot: nem Te vagy a világ közepe…. Ha vígasztal, valaki sosem jön rá, és azt hiszi, hogy mindenki mással van baj, ő viszont teljesen vétlen.
Elmélkedés, de csak szőr-mentén, hiszen politikamentességet fogadtam. Viszont az én olvasóimnak is meg kell tanulnia a sorok között olvasni. Amit az élet tálcán felkínál, azon gumicsonton rágódok.
Hogy milyen gumicsonton rágódok éppen?
