Egy kérdéssel kezdem mindjárt. Miért pont ezzel az üres színházi ruhatárt ábrázoló képpel indítottam, amikor más, izgalmasabb fotókat is készítettem már. Ezennel a válasz elmarad,
Kategória: Szöszi-NET
Nem szeretem a politikát, mert sunyi, hátulról jövő, és mire észre veszed, hogy mire megy ki az egész, már tőrbe lettél csalva. Napjaink visszáságai mindenkit foglalkoztat, Felhívom mindenki figyelmét, hogy tanuljunk meg együtt a sorok között olvasni, és az összefüggések térképe fantasztikusan ki fog rajzolódni.
Már régóta terveztem, hogy feltétlenül meg kell nézni tüzetesebben a felújított Operaházat, ez a napokban következett be. Csodálatos élmény volt!
Betlehem csillaga óvjon bennünket!
Igazi őszi idő: egy csepp napsütés sincs. Irány a ráckevei piac! (Kb. egy hónanappal ezelőtti élményemet mondom el nektek, amiből kiérezhetitek: nem jó, ha a vevőket vagy bárkit becsapunk.)
Tény: a jóindulatú embereket úgy átvágják jó párszor életük folyamán, ahogy csak a csövön kifér. Hogy miért? Mert – mint mindenki – magából indul ki.
Nagy naivitás részemről, hogy meg akarlak titeket óvni a nagy fekete farkastól, azaz az egó fennhatóságától. És mégis ebben settenkedem már megint!
A sztorit nem engedtem hosszú lére, de a lényeg benne van: a lehetetlen sem képezhet akadályt!
Azonos időben videókat és fotókat készíteni emberi alkotásokról és közben élvezni az elénk táruló látványt, képtelenség. Ez olyan, mint szeretkezés közben zenét komponálni.
Most szembesültem azzal az egyszerű ténnyel, hogy nyolc éve blogolok. Nyolc éve! Az nagy idő, Elemér! Ha lenne ilyen tantárgy: KITARTÁS, szín jelest kapnék….