Egy kérdéssel kezdem mindjárt. Miért pont ezzel az üres színházi ruhatárt ábrázoló képpel indítottam, amikor más, izgalmasabb fotókat is készítettem már. Ezennel a válasz elmarad,
Kategória: sorozatok
Tudom: zűrös ember vagyok. Szégyellem is magamat ezért folyamatosan. Örökké felzavarom az álló vizet. És pont húsvét alkalmával, Krisztusunk feltámadását ünnepelve állok elő ilyen témával. Nemcsak Krisztusnak kellett feltámadnia, de nekünk sem ártana…
Megint rinyál az öreglány! – gondoljátok, és igazatok van. Már többször jeleztem, karcoltam ezt a témát, de csak maximum forgácsok pattogtak körülöttem, és a szemembe pattanva éktelen fájdalmat okoztak szívemben.
Nem szeretem a politikát, mert sunyi, hátulról jövő, és mire észre veszed, hogy mire megy ki az egész, már tőrbe lettél csalva. Napjaink visszáságai mindenkit foglalkoztat, Felhívom mindenki figyelmét, hogy tanuljunk meg együtt a sorok között olvasni, és az összefüggések térképe fantasztikusan ki fog rajzolódni.
Milyen érdekes: ami finom, igen gyanúsnak is kell, hogy legyen! Szinte biztos, hogy kárt is okozhat hosszú távon nekünk.
Már régóta terveztem, hogy feltétlenül meg kell nézni tüzetesebben a felújított Operaházat, ez a napokban következett be. Csodálatos élmény volt!
Mi lesz ebből a gyerekből, ha már most is olyan, mint egy igazi zsarnok, pedig még csak négy éves! Fiú unokám, a 4,5 éves Eki nem panaszkodhat, mert a család krónikása – vagyis én – megéneklem összes csintalanságát, amelyek fenn maradnak az utókornak.
Hogy mik derülnek ki ebben az év utolsó bejegyzésében!
Szerintem egyesek ráismernek majd magukra, vagy pedig azt fogják félhangosan mondani, miután elolvasták alábbi szösszenetemet: „Hogy ezek milyen lükék!”
Betlehem csillaga óvjon bennünket!