Most, hogy 3-+4 napra úgy letiltott a Face, hogy azt sem tudom, merre van előre vagy hátra, egy kis időt szentelek az elmaradt témáimra.
Kategória: szösszenetek
A beköszöntő fotón Buda és Pest egyesítésének szoborcsoportját láthatjuk a Gellért-hegyen. Persze – mint mindig – engem is megcsodálhattok a háttérben. Gyertek velünk! Egy kicsit
Ha hajnalban felébredek, nem mindig kap el a hatalmas, hurrá optimizmus. Sőt! Ekkor kell gyors iramban felkelni, hogy a gondolatok ne nyomjanak agyon. Ám csak készülődjünk a szép május befogadására!
Mit mond a rend őre, mit mond a diák és hogyan vélekedik a nyugdíjas Budapest utcáin?
Mint mindig, most sem tudom megtagadni magamat. Én az időzítés nagymestere vagyok. A blog témája nem ünnepi jellegű, mivel nincs mit ünnepelni. Túlságosan sokan költöznek el az örök hómezőkre…
A téma – első pillantásra – az egoizmusról szól, ám ha türelmesek lesztek, más is előkerekedik a vonalvezetésemből.
Egy iszapbirkózásra hívlak meg bennetek, amelyből mégis kisejlik az egyik igen fontos mondanivaló: dobjátok sutba egotokat, amely lehúz a mélybe, és béküljetek ki, akár, a legnagyobb ellenségetekkel is!
Rengeteg kérdésre nem kapunk választ azoktól, akik ítélkeznek, akik poziciókban vannak, hogy basáskodjanak mások felett, akik arra teszik az életüket, hogy az emberek millióit ne hagyják normálisan élni, szeretni…
Laci mindig azt mondja: miért fárasztom magamat olyan témákkal, amelyek tőlem függetlenül úgy is megtörténnek, ha akarom, ha nem…
Igazán sajnálom, hogy pont hétvégére szültem meg ezt a blogomat, de – mint tudjuk – a helyzet fokozódik. A Vihar a biliben projekt javában bontogatja szárnyait.