Clau (3.) Még ezt az utolsót…

Szombaton – 2016. 07. 16-án – már fél nyolckor talpon voltam, és inkább úgy néztem ki, mint akinek egy átmulatott éjszaka van a háta mögött. Egész éjszaka zuhogott az eső, ezt természetesen másnap is folytatta teljes erővel.

Palacsintát kellett volna készítenem még reggel… Legalább is ezt terveztem be, de egy óra – vagy annál kevesebb – már nem lett volna elég az indulásig. Így gyorsan szedtem a zuhogó esőben nyári almát. Bio. Ne kukacoskodjunk, minden almához egy lakó járul.

Mondd azt, hogy nem mész! -, biztat Laci, aki látta, hogy nehezen vonszolom magam. Hogy is ne! -, pattogtam, s kezdett visszatérni belém a harci kedv. – Pont most ne menjek, amikor már az utolsó napról van szó?

Tehát nem futamodunk meg egy könnyen. Minden nap – másfél órás kemény edzéssel – „akasztották a hóhért”. Hol a lábánál fogva, hol a hasizmánál fogva, hol pedig a test különböző területeit érezte az ember, hogy „az” már egy kicsit túlzás.

Igen, minden napnak – hétfőtől szombatig – megvolt a maga specialitása, sajátossága, helyszíne, egyben viszont mindegyik nap megegyezett: túl kellett élni.

Ezen a végtelenül esős szombaton a hasizmunkat edzettük elsősorban, majd a lélek rejtelmeivel foglalkoztunk.

Kiss Bea természetgyógyász:

Kiss Bea, aki természetgyógyász, többek között elmondta: a hagyományos orvoslásnak az egyik fő problémája, hogy csak a tünetek kezelésével foglakozik, ám a miértre nem kiváncsi. Elméletileg 15 perc jut egy betegre… Pedig a lélek és a test erősen összefügg. „Épp ezért szeretni kell a  betegségünket, hiszen ezzel jelez a szervezetünk, hogy valamin változtatni kell.”

Ám ki szeret változtatni? -, tette fel Bea kérdést, és nyugodt tekitetét végig hordozta a kis társaságon. Természetesen mindenki sutyorgott, mert magunkban megegyeztünk azzal a nézettel, hogy változtatni az eddigieken a legnehezebb. Sokan inkább nem csinálnak semmit, csak sápítoznak, és tömik magukba a gyógyszereket.

Az elmúlt hét sok mindenre jó volt: például jobban megismertük egymást, tudtuk bátorítani a mellettünk állót a sorban, tiszta szívből csodáltuk társunkat kitartásáért. Igen, egymásból nyerünk erőt a továbbiakhoz.

 

S mindezt Claunak köszönhetjük, aki szívvel-lélekkel kihozza belőlünk még azt is, amiről még álmodni sem mertünk  volna soha!

Clau, a fekete ciklon 2013-as corfui nyaralásáról egy pillanat-felvétel:

Itt pedig elolvashatjátok az előző, ehhez kapcsolódó blogokat:

Clau (1.) Claudia edzi a népet avagy hogyan kell lógni?  című, hasonló témájú blogomat!

Clau (2.) Ki itt belépsz, hagyj fel azzal is, amid nincs! 

Clau (4.) Szülinapi meglepetések sora

 

 

Ezek már a Szöszi-net blogjai (még nem mindent sikerült „rendeznem”):

 9. rész Emberi kapcsolatok és más egyéb

10. rész A fiatal halász is kiveti hálóját 

11. rész Titkos szeglet az üzenetek között 

12. rész Játszani a szavakkal… 

13. rész Csak legyen már vége 

14. rész A porszívás rejtelmei 

15. rész Szöszi-net Húsvéti medvehagyma vadászat 

16. részt Szöszi-net Reggeli cviki puszi Szöszi-net

17. részt Facebook leckék kezdőknek és haladóknak 

18. részt Facebook leckék avagy Már megint mi van? 

19. részt Fő a frissesség!

20. részt Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE 

21. részt Popi és a kutyakozmetika

(MÉG MINDIG TARTOZOM NEKTEK A SZÖSZI-NET rendbehozásával!)

 Szöszi-NET (22.) Már csak azért is!

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük