Amikor pár hónappal ezelőtt berobbantam Claudia fitness edzésére, a szemem elállt a gyönyörűségtől, izmaim nem győztek alkalmazkodni a nagy tortúrához.

Igen, ha valaki edzeni akarja magát, akkor fel kell kötni a gatyáját, mert Claudia – bár nem drabális méretű, 23 éves nő – nem kímél bennünket. Igaz, élen jár, mert mindig megmutatja, hogy kéne csinálni nekünk is.

Persze nem vagyunk tökéletesek, még a közelébe sem megyünk a perfekcionizmusnak, de nem is ez a lényeg.

A lényeg a következő, és most figyeljetek! Akik oda járnak – tinédzserek és nagymama korú hölgyek, mint én is -, legyőzik önön lustaságukat, és ha megtesznek minden maguktól telhetőt, sokkal többek lesznek az által. Itt nem azt nézzük, hogy a másik milyen könnyedén emelgeti a lábait, hanem azt, hogy tudomásul vegyük: a határainkat feszegetjük minden egyes edzéssel.

Feszegetjük határainkat!

Sokat nevetünk magunkon és a másikon, de ezt senki nem veszi rossz néven, mert a társaság összekovácsolódik, és mindenki a másik előnyös tulajdonságait bontja ki, nem pedig a rosszat, amiből mindannyiunknál akad bőven.

Ezeket az edzéseket a jó kedv jellemzi. Mennyire nagy szükségünk van arra, hogy a hétköznapok depresszív élményeit kiradírozzuk magunkból! A „talp alá való” zene és Claudia bombasztikus sodró ereje, hogy rá vegyen bennünket olyan gyakorlatokra, amiktől a hajunk az égnek áll… Na, ehhez kell tudomány!

Mire vége az egy órás edzésnek, mindenki úgy néz ki, mintha a zuhanyzóból lépett volna éppen ki. És ekkor, edzés után következik a közös fotózás:

A csapat egy kis magja arra vállalkozott, hogy pár perces tánc számmal lépjen fel a szigetújfalui Petőfi Sándor Művelődési házban megtartott szülők bálján 2015. április 16-án. Ennek a megmozdulásnak igazi kohéziós ereje volt, akik jelentkeztek erre a megmérettetésre, érzékelhették.

Pénteken, az össz-főpróbán izzott a levegő:

Élvezet volt a fellépők között lenni, hiszen sok csapat, profik és kevésbé profik táncoltak egymást követve.

Itt voltak a pöttöm Pannák is. Hát nem tündériek?

kis táncos 3 kis táncosok kis táncosok2

Az előadás előtt pár perccel közvetlenül már nem voltunk olyan vidámak.

Hova tűnt a mókus és a jó kedv?

Mindenki azon volt, hogy valahogy túlélje.

Leidlné Dóra

Leidlné Dóra, aki már a 9. hónap elején volt áldott állapotának, szerintem ő tartotta a többiekben a lelket. Ha ő nem csuklik össze az izgalomtól, akkor nekünk sem szabad – gondoltam én magamban.

Speciel én sem emlékszem nagyon, hogyan és miképpen tettem a lábaimat előre, ám a közönség lelkes tapsolásával megkaptuk a választ kétségeinkre. Igen, megérte! Többszörösen!