Megint rinyál az öreglány! – gondoljátok, és igazatok van. Már többször jeleztem, karcoltam ezt a témát, de csak maximum forgácsok pattogtak körülöttem, és a szemembe pattanva éktelen fájdalmat okoztak szívemben.
Biztos ismerős lesz a szitu, mivel ez egy tipikus téma minden családban, amikor „csak” a megváltoztathatatlant nem vesszük figyelembe. Ha bármi történik körülöttünk, az egyet jelent: benne vagyunk az életben. Amennyiben vígasztal bárkit is: a sírban semmi érdemleges nem történik velünk.
Nem szeretem a politikát, mert sunyi, hátulról jövő, és mire észre veszed, hogy mire megy ki az egész, már tőrbe lettél csalva. Napjaink visszáságai mindenkit foglalkoztat, Felhívom mindenki figyelmét, hogy tanuljunk meg együtt a sorok között olvasni, és az összefüggések térképe fantasztikusan ki fog rajzolódni.
Milyen érdekes: ami finom, igen gyanúsnak is kell, hogy legyen! Szinte biztos, hogy kárt is okozhat hosszú távon nekünk.
Már régóta terveztem, hogy feltétlenül meg kell nézni tüzetesebben a felújított Operaházat, ez a napokban következett be. Csodálatos élmény volt!
Mi lesz ebből a gyerekből, ha már most is olyan, mint egy igazi zsarnok, pedig még csak négy éves! Fiú unokám, a 4,5 éves Eki nem panaszkodhat, mert a család krónikása – vagyis én – megéneklem összes csintalanságát, amelyek fenn maradnak az utókornak.
Hogy mik derülnek ki ebben az év utolsó bejegyzésében!
Szerintem egyesek ráismernek majd magukra, vagy pedig azt fogják félhangosan mondani, miután elolvasták alábbi szösszenetemet: „Hogy ezek milyen lükék!”
Betlehem csillaga óvjon bennünket!
Igazi őszi idő: egy csepp napsütés sincs. Irány a ráckevei piac! (Kb. egy hónanappal ezelőtti élményemet mondom el nektek, amiből kiérezhetitek: nem jó, ha a vevőket vagy bárkit becsapunk.)