Simonék félrebeszélnek (122.) Eki: Még többet akarok!

Fiú unokám, a 4,5 éves Eki nem panaszkodhat, mert a család krónikása – vagyis én – megéneklem összes csintalanságait, amelyek fenn maradnak az utókornak. Életének eme kis részletét – 2022. évi nyári élmény – sem szeretném elrejteni. Hátha valakinek tanulságos lesz!

  • Még többet, még többet! -, üvölt Eki magán kívül. Eki természetrajzát jól kifejezi ez a kis történés, amit az elmúlt nyáron éltem meg a sok egyéb sztorival együtt.

Megfigyelhető volt nála az alábbi tendencia: adunk neki a vizes flakonjába vizet, de az nem volt elég számára, pedig a flakon több mint fél literes, és nem tudná meginni a flakon tartalmát, csak sokadszorra, ám ő el kezd hisztizni, de elég látványosan, hogy még többet szeretne, tele. Hiába mondjuk neki, előbb igya meg, ami a flakonjában van.

Sikerült megfáznia, és köhög. Tehát a fridzsiderből kivett jégkrém nem biztos, hogy a legjobb a mandulájának. Ám oda áll a hűtőhöz, és nyitni szeretné az ajtaját. Ha oda állok, akkor még tudom állni a sarat, de ez nem oldja meg a hatalmas feszültséget, mert Eki elszánt, mint egy indián harcos. Most vagy azt választom, hogy ott állok egészen éjfélig őrt, vagy pedig adok neki.

Beadtam a derekam, annak ellenére, hogy teljesen ellene vagyok mind a jégkrémnek, mind pedig bármi hideg valami elfogyasztásának.

Ha azonban azt hiszitek, hogy ezzel a probléma meg volt oldva, oh, nem! Ő tovább követelődzik, sír, üvölt, bömböl:

  • More, more!
  • Basszus! Edd meg először, amit adtam, utána majd meglátjuk, kapsz-e még. Ám Ekinek elképzelései vannak a közel jövőjét illetően: még több jégkrémet akar. Bemegy anyjához is protestálni! Üvölt, kétségbe esik.

Apja is megérkezik a munkából. Ő is beszáll a ringbe. Megelégszik a bolhacirkusz láttán, és azt mondja fiának:

  • Menjél kezet mosni, mert piszkos vagy. – Ekinek persze nem tetszik a dolgok alakulása.
  • Noooo! – és üvölt, zeng az egész ház, hiszen elterelődik a lényegről a figyelem. A lényeg pedig az, ő mit akar. Nem a felnőtt! Az mehet, ahová akar.

Eki a fagyis tölcsérével a kezében üvölt, hogy nem megy sehová, persze nem is eszi a fagyit sem, ami talán nem is baj, mert mire ténylegesen elfogyasztaná, addigra már megolvad.

Apja erre fogja, és becipeli a fürdőszobába. Hallom, hogy üvölt, torka szakadtából üvölt Eki, apja pedig nem tágít.

És láss csodát, egyszer csak Eki elhallgat, úgy látszik apja szokatlan keménységén megtört akarata. Na, most már harci csörte utáni csend és nyugalom terül el Simonéknál. Halleluja! Viszont lenne egy javaslatom, amit itt le is írom, nem és nem csak szóban adom elő:

  • Ne vegyetek jégkrémet, és akkor nincs miért harcolni. Majd, ha mentek a városba, akkor majd ehet.

Aztán amikor megvívtuk több órán keresztül a jégkrém harcot, valamint a kézmosási akciót is túléltük valahogy, akkor Eki  bevonul Dani dolgozó szobájába, és bezárja az ajtót belülről. Most megint uralkodó pozícióba kerül, ami számára oly megnyugtató.

Most már fél éves a kis húga, Lucy. Amikor láthatom őket videón keresztül vagy amelyeket Kriszta készít nekünk legnagyobb örömünkre, látom, hogy Eki élvezi húga jelenlétét. Végre valaki, aki értékeli bohóckodását teljes szívéből. Igen, neki az kell, hogy csodálják, szeressék úgy, ahogy van.

Befejezésül pedig egy rövidke bemutató:

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük