Tény: a jóindulatú embereket úgy átvágják jó párszor életük folyamán, ahogy csak a csövön kifér. Hogy miért? Mert – mint mindenki – magából indul ki.
Kategória: Szöszi-NET
Nagy naivitás részemről, hogy meg akarlak titeket óvni a nagy fekete farkastól, azaz az egó fennhatóságától. És mégis ebben settenkedem már megint!
A sztorit nem engedtem hosszú lére, de a lényeg benne van: a lehetetlen sem képezhet akadályt!
Azonos időben videókat és fotókat készíteni emberi alkotásokról és közben élvezni az elénk táruló látványt, képtelenség. Ez olyan, mint szeretkezés közben zenét komponálni.
Most szembesültem azzal az egyszerű ténnyel, hogy nyolc éve blogolok. Nyolc éve! Az nagy idő, Elemér! Ha lenne ilyen tantárgy: KITARTÁS, szín jelest kapnék….
Nem értem, miért nem dolgoztam fel ezt a témát előbb, amikor jól éreztük magunkat Erikával. Buszkirándulás Szlovéniába. Bár én néha úgy vagyok, hogy mindegy, csak csapjunk a lovak közé. Pontosítom, nem hetedhét országon túlra akarok utazni, csak oda, ahonnan még akár gyalog is haza tudok menekülni, ha éppen úgy adódik.
Most, hogy 3-4 napra úgy letiltott a Face, hogy azt sem tudom, merre van előre vagy hátra, egy kis időt szentelek az elmaradt témáimra.
Most Gellért-hegy egyik eldugott szegletébe kalauzollak el benneteket. Nem bánjátok meg!
Ez a blog legalább annyira zűrös, mint a világ körülöttünk. Mindez csak azért van, mert a nagy főnök, a Youtube nem enged rövid videókat közkinccsé tenni. De miért? Könyörgöm! Így kénytelen voltam én is ellenlépéseket tenni. Hiába, makacs ember hírében állok!
Ha hajnalban felébredek, nem mindig kap el a hatalmas, hurrá optimizmus. Sőt! Ekkor kell gyors iramban felkelni, hogy a gondolatok ne nyomjanak agyon. Ám csak készülődjünk a szép május befogadására!