Nem értem, miért nem dolgoztam fel ezt a témát előbb, amikor jól éreztük magunkat Erikával. Buszkirándulás Szlovéniába. Bár én néha úgy vagyok, hogy mindegy, csak csapjunk a lovak közé. Pontosítom, nem hetedhét országon túlra akarok utazni, csak oda, ahonnan még akár gyalog is haza tudok menekülni, ha éppen úgy adódik.
Kategória: Szöszi-NET
Most, hogy 3-4 napra úgy letiltott a Face, hogy azt sem tudom, merre van előre vagy hátra, egy kis időt szentelek az elmaradt témáimra.
Most Gellért-hegy egyik eldugott szegletébe kalauzollak el benneteket. Nem bánjátok meg!
Ez a blog legalább annyira zűrös, mint a világ körülöttünk. Mindez csak azért van, mert a nagy főnök, a Youtube nem enged rövid videókat közkinccsé tenni. De miért? Könyörgöm! Így kénytelen voltam én is ellenlépéseket tenni. Hiába, makacs ember hírében állok!
Ha hajnalban felébredek, nem mindig kap el a hatalmas, hurrá optimizmus. Sőt! Ekkor kell gyors iramban felkelni, hogy a gondolatok ne nyomjanak agyon. Ám csak készülődjünk a szép május befogadására!
Mit mond a rend őre, mit mond a diák és hogyan vélekedik a nyugdíjas Budapest utcáin?
Mint mindig, most sem tudom megtagadni magamat. Én az időzítés nagymestere vagyok. A blog témája nem ünnepi jellegű, mivel nincs mit ünnepelni. Túlságosan sokan költöznek el az örök hómezőkre…
A téma – első pillantásra – az egoizmusról szól, ám ha türelmesek lesztek, más is előkerekedik a vonalvezetésemből.
Egy iszapbirkózásra hívlak meg bennetek, amelyből mégis kisejlik az egyik igen fontos mondanivaló: dobjátok sutba egotokat, amely lehúz a mélybe, és béküljetek ki, akár, a legnagyobb ellenségetekkel is!
Rengeteg kérdésre nem kapunk választ azoktól, akik ítélkeznek, akik poziciókban vannak, hogy basáskodjanak mások felett, akik arra teszik az életüket, hogy az emberek millióit ne hagyják normálisan élni, szeretni…
