Most szembesültem azzal az egyszerű ténnyel, hogy nyolc éve blogolok. Nyolc éve! Az nagy idő, Elemér! Ha lenne ilyen tantárgy: KITARTÁS, szín jelest kapnék….
Kategória: Szöszi-NET
Nem értem, miért nem dolgoztam fel ezt a témát előbb, amikor jól éreztük magunkat Erikával. Buszkirándulás Szlovéniába. Bár én néha úgy vagyok, hogy mindegy, csak csapjunk a lovak közé. Pontosítom, nem hetedhét országon túlra akarok utazni, csak oda, ahonnan még akár gyalog is haza tudok menekülni, ha éppen úgy adódik.
Most, hogy 3-4 napra úgy letiltott a Face, hogy azt sem tudom, merre van előre vagy hátra, egy kis időt szentelek az elmaradt témáimra.
Most Gellért-hegy egyik eldugott szegletébe kalauzollak el benneteket. Nem bánjátok meg!
Ez a blog legalább annyira zűrös, mint a világ körülöttünk. Mindez csak azért van, mert a nagy főnök, a Youtube nem enged rövid videókat közkinccsé tenni. De miért? Könyörgöm! Így kénytelen voltam én is ellenlépéseket tenni. Hiába, makacs ember hírében állok!
Ha hajnalban felébredek, nem mindig kap el a hatalmas, hurrá optimizmus. Sőt! Ekkor kell gyors iramban felkelni, hogy a gondolatok ne nyomjanak agyon. Ám csak készülődjünk a szép május befogadására!
Mit mond a rend őre, mit mond a diák és hogyan vélekedik a nyugdíjas Budapest utcáin?
Mint mindig, most sem tudom megtagadni magamat. Én az időzítés nagymestere vagyok. A blog témája nem ünnepi jellegű, mivel nincs mit ünnepelni. Túlságosan sokan költöznek el az örök hómezőkre…
A téma – első pillantásra – az egoizmusról szól, ám ha türelmesek lesztek, más is előkerekedik a vonalvezetésemből.
Egy iszapbirkózásra hívlak meg bennetek, amelyből mégis kisejlik az egyik igen fontos mondanivaló: dobjátok sutba egotokat, amely lehúz a mélybe, és béküljetek ki, akár, a legnagyobb ellenségetekkel is!
