Szöszi-NET (100.) Ő így döntött…

Mivel nem könnyű olvasmány, ráadásul igen kacskaringósan mondom el, mit is tapasztalok napjainkban, csak pihent agyúaknak ajánlom blogom elolvasását. Olyan vagyok, mint a szarvasmarha: mindig vissza-büfögöm a kaját, és kérődzöm rajta éjjel-nappal. Ja, igen, a beköszöntő képen én vagyok, ahogy ki vagyok bukva a karácsonyi sütemények következménye miatt! 

Mivel a Facebook és a Google is összekapaszkodva teljesen leszorított a net országútjáról, miután ezt a blogomat megjelentettem, sőt, sötét pincébe tessékelt, hogy jó lesz nekem ott, taktikát változtatok utólag: átkódolom az írásomat. Nem szeretem, ha azért kapok ejnye-ejnyét, mert elmondom véleményemet. Ha már egy író sem mondhatja, mire gondol, akkor már megette a fene! Szóval, amit körbe kell írnom, át kell kódolnom, azt zöld betűvel fogom írni. Így tudni fogjátok, hogy ott egy kicsit mögé kell gondolnotok. (Ugyanis a blogom megosztását követően 7x kevesebben jöttek a blogomra. Ez nem a véletlen műve.)

December 25-re virradva kimondottan kellemes napra ébredtünk. Nagy séták néztek ki az-napra, sőt még egy kis könnyű kerékpározás is belefért. A reggeli sétáláskor találkoztam egy kedves ismerősömmel a kis-Duna partján, és el kezdtünk beszélgetni a családjáról. Hála Istennek jól vannak. Aztán valahogyan rákanyarodtunk a zozora. (Tudjuk, olyan, mintha aknamezőre lépnénk.) Oh, ők már a harmadikat is megkapták, ami pfujzer. (Az előző kettő távoli volt.)

  • Nem baj, mert az első kettő nem MÓKA-miki zozo volt -, konstatáltam önkéntelenül.
  • Micsoda? -, kapta fel a fejét a furcsa valami hallatán. Látszott rajta, hogy fogalma sem volt, miről beszélek. Amikor el kezdtem volna magyarázni, mi a különbség a távoli és a MÓKA-miki zozok között, leintett. Ne részletezzem, mert nem kíváncsi az okfejtésemre.
  • Hallgattam a belső hangomra -, mondta barátnőm egy kis gondolkodás után. 
  • Nagyszerű. Én sem hagyom figyelmen kívül a belső hangomat. (Többek között itt is a belső hang fontosságáról írok: Simonék félrebeszélnek (105.) Hallgass a belső hangokra avagy a véletlenek sora)

Ám a mai világban nem elég a belső hangra támaszkodni, információk begyűjtésére is szükség van. Az ördög által megszállott kisebbség pontosan az emberek vele született jóindulatára épít a szörnyű tervének végrehajtásakor. Sokak számára – ebbe én is bele tartoztam – másfél évvel ezelőtt hihetetlennek tűnt pld., hogy tudatosan teszik bele azokat az anyagokat a zozokba, amelyeknek semmi köze a szervezet védelméhez. Ha őszinte akarok lenni, kimondottan károsak.

És ami igen elkeserítő, még csak engedélyeztetés alatt sem  voltak soha azok a bizonyos összetevők. Ez pedig egyenesen törvényellenes.

Miért elégednek meg az emberek a kerti törpe szerepével? Körbe is nézhetnének pedig alaposabban ezen a területen, de nem teszik, pedig az ő testükről van szó – talán. Szerintem sokan egyáltalán nem néznek a zozok körmére. És ha szóba jön, hogy mit okozhatnak valójában a trutyik, gyorsan témát váltanak az érintettek, mintha káromkodnék vagy valami rosszindulatról tennék tanúságot.  Ha azt a plusz munkát, akár csak egy fél délutánt erre a hihetetlen dologra szentelnének, hogy felmennének a Youtube-ra, még úgy is információkhoz jutnának, hogy a Youtube már egy csomó, értékes videót letörölt, mert túlságosan szembeötlő volt az alagút-berobbantók szándéka.

Tehát mit ér a belső hang, ha túlságosan jóindulatú személyről van szó, aki hiszi, hogy egy régről “dédelgetett”, jól kitervelt, világra szóló mocsokság nem teszi tönkre a Föld országait hatalom-, pénzhajhász és beteges vágytól vezérelve.

…vulkán-kitörés, melynek következtében a por, hamu, mocsok teríti be az egész Földet – ilyennek látom ezt a “pici-puci mániát”. Lássuk be, ha nem juthatunk aktuális infókhoz, vak vezet világtalant.

Tudnotok kell, hogy kedvenc ismerősömről beszélek nektek. Nem is vitáztam többet, mert teljesen felesleges. Mással sem  vitázom soha. Ő így döntött…

Ehhez még dukál egy másik sztori is, ami pár nappal ezelőtt történt meg. Szintén régi, több évtizedre visszanyúló barátságról van szó. Azon a napon, pénteken délelőtt többször eszembe jutott régi időkből jelenbe nyúló barátnőm. Csak sokadik hívásra tudtunk végre beszélni. 

  • Egész délelőtt a fejemben voltál. Meg akartam kérdezni hogy vagy?
  • Már három hete szenvedek tüdőgyulladással, szívizomgyulladással és hogy alig lézengek, akár az őszi légy. Kórházban is voltam.

Hamar kiderült, hogy két lötty már benne van, de ő egyáltalán nem gondolná, hogy a zozok mellébeszélésétől szenved. Megvan arról győződve, hogy a bajt a croco okozta.

  • Ha nem lennék beoltva, akkor a croco kinyúvasztott volna  -, mondta barátnőm -, és a légzőszervi gépen kötöttem volna ki.

Nem, mellébeszélésről nem is hallott soha. Igaz, a hivatalos média erről mélyen hallgat. Komolyan szíven ütött, amikor párja, aki szintén hallotta beszélgetésünket, azt mondta:

  • A nem zozosítottak fertőzik a zozosítottakat.

Ettől a mondattól teljesen kész lettem, mert egy 70 éves, értelmiségi férfi szájából hangzott el ez a mondat. Elárulta tökéletes tudatlanságát. Akkor mit várok egy alulképzett embertől?

Más: Egy távolsági buszon beszélgettem egy órán keresztül egy 30 év körüli fiatal lánnyal – gyárban dolgozik három műszakban -, és azt mondta:

  • Nem vagyok én kerti törpe. – Érdekes, ő körbenézett az információk tárházában.

Ha próbál valamelyik – vagy több – mellébeszéléssel bíró beteg gyógyulást találni a közegészségügyben, az orvosok megvizsgálják, majd megállapítják: semmi baja, nyugodtan menjen haza. Azt csinál, amit akar, egyébként is ne akadékoskodjon. Mellébeszélésről szó sincs. (Különben sem mutatna jól a statisztikájukban.)

Apropó: statisztika! Ez a szakma – sok egyéb szakmával egyetemben – teljesen kihalt, főleg a kormány médiát illetően. Nincsenek adatok – valószínűleg elvitte a cica – a halálesetekre vonatkozóan, na, meg miben is halt meg a beteg, na és pld. beoltott volt-e az illető? Ha a hozzátartozó szeretné megkapni a halotti jegyzőkönyvet, nem kapja meg vagy csak több hetes ajtócsapkodás, sirás-rívás után. Úgy kell nekik könyörögni, hogy írják le, miben halt meg az ő párjuk. Kérdés kérdés hátán. Hány esetről tudunk, hogy bevitték – pld. – szívelégtelenséggel a beteget a kórházba, nem volt cocos. Ám másnapra már – igen érdekes módon – cocos lett. Sőt, másnap délután már hullazsákban vitték el… Nem volt bezozosítva, cocoban halt meg…

Ha csak néhány ellentmondást nézünk, már ez is állatira sok, és elhatároztam, hogy nem fogom lajstromba venni, min lehet szívből fennakadni, ami miatt engem teljesen eltántorítanak az zozo mámortól. Egyszerű a dolog: minden ízemben érzem: nem az emberek érdekében történnek az intézkedések. (És nemcsak a belső hangra figyelek.) Nem beszélve arról, hogy az orvosok nem konzultálhatnak egymással, persze irtó hatalmas járvány van, de adatból egy morzsányi sem kerül nyilvánosságra. És még én szégyelljem magamat, mert gondolkodom?

Amikor meg próbálnék ismerőseimmel konzultálni, miért is kapták be a legyet, érzem, ahogy fagy meg körülöttünk a levegő, mintha én lennék az ő ellenségük, és még egyszer hangsúlyozom, azért, mert gondolkodni merek. Helyettük is!

Mindenkinek magának kell kiásni az élet aranyrögét – akár – a mocsokból is. Más nem teszi meg helyettük, és nem is teheti.

Zárásképpen egy kis csemege Krisztus előtti időből, az V. századból. Egy görög filozófus, Herakleitos azt mondta – mintha csak hozzánk beszélne, a XXI. század emberéhez:

Hihetetlensége miatt az igazság nem felismerhető.”

 

 

(itt kezdtem bontogatni szárnyaimat)
4. rész (Ki kit figyel?) 
5. rész (Néni kérem…) 
7. rész (Popi kereket old) 

 9. rész (Emberi kapcsolatok és más egyéb)

10. rész (A fiatal halász is kiveti hálóját

11. rész (Titkos szeglet az üzenetek között

12. rész (Játszani a szavakkal…

13. rész (Csak legyen már vége

14. rész (A porszívás rejtelmei

15. rész (Húsvéti medvehagyma vadászat

16. rész (Szöszi-net Reggeli cviki puszi)

17. rész (Facebook leckék kezdőknek és haladóknak

18. rész (Facebook leckék avagy Már megint mi van?

19. rész (Fő a frissesség!) 

20. rész (Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE) 

21. rész (Popi és a kutya kozmetika)

22. rész (Tükröm, tükröm, mondd meg nekem…) 

23. rész (Vegyél tőlem szeretetet) 

24. rész (Már csak azért is) 

25. rész (Az ismeretlen jótevő avagy HOL AZ A GOMB?)

26. rész  Miért olyan bonyolult minden, avagy hol a papucsom? 

27. rész (Karácsony) 

28. rész (Reggeli cviki puszi) 

29. rész (A boldogság belső munka) 

30. rész (Frázis-puffogtatók előre!) 

31. rész (Drága, jó Juliska néni!) 

32. rész (Madár távlatból, vagy legyél zizi!) 

33. rész (“Lehetséges kéretlen tartalom” 

34. rész (Van benne valami, csak tudnám, hogy mi?) 

35. rész (Kitalálom, hogy mit ne írjál) 

36. rész (Rám jár a rúd) 

44.  rész (Széllel szemben nem jó…) 

45. rész (A biztosító még csak nem is dünnyög!) 

46. rész (Popi jó kislány lett) 

47. rész (Aktuális életérzés – még ha nem is bombasztikus cím) 

48. rész (Akkor menjünk úszni!) 

49. rész (Hogyan szeressétek magatokat?) 

50. rész (24 órás pornó csatorna) 

51. rész (Szilveszteri buli a Kis-Dunán) 

52. rész (Szemét egy sztori) 

53. rész (A zöldségek koronázatlan királya: a kelbimbó)

54. rész (Perfect day (tökéletes nap)

55. rész (Hordjatok Ti is napszemüveget – velem együtt!)

56. rész (A feladó FACEBOOK fiókja ellenőrzésre szorul)

57. rész (Négy szem közt)

58. rész (Változtassuk meg ünnepi szokásainkat!) 

59. (Ha szilveszter, akkor buli a vízen: 2018-2019)

60. (A szomorú szemű fiú)

61. (Adóbevallás – elektronikus úton!)

62. (Kedves Facebook!)

63. (Pepper robot és társai az Enjoy Caféban, Budapesten)

64. (Egy kupac kiscica)

65. (Kiscica “üzembe helyezése”)

66. (Van Isten – pünkösdre készülve)

67. (Szom-ba-ton haj-nal-ban)

68. (Megújult a blogom avagy mindig a fénnyel szemben)

69. (A fiatal stewardess hölgy)

70. (Miért hiányozzon a harag a szívünkből?)

71. (Hűbéri tulajdonjog a XXI. században)

72. (Én vagyok, vagy még sem? És ha mégis?)

84. (Ébred a város)

85. (Popi és az UFO-k avagy árnyék a jégen)

86.  (Győztes Te lehetsz egyedül!)

87. (Rendhagyó nőnap)

88. (Szerelmes vagyok – mondja a világító torony, avagy mi a végkonklúzió?)

89. (Ha én polgármester lennék!)

90. (Törvényes adathalászat avagy egy laikus panasza)

91. (Poci hol vagy?)

92. (Van kedved leugrani a Balatonra?)

93. (Vámház körúti vásárcsarnoki kalandom)

94. (Saját íj, saját nyereg)

95. (Ujjé, a ligetben nagyszerű, avagy Vihar a biliben!)

96.  (Ha a fenekébe puffantanak…)

97. (Villámlátogatás a Budai Várban)

98. (Gleccser falak leomlása, vagy csak kibékültünk egymással?)

99. (A megunhatatlan saját-magam társasága)

100. (Ő így döntött…)

 

habos felső plusz kalap

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

 

 

 

Cikkajánló

5 thoughts on “Szöszi-NET (100.) Ő így döntött…

  1. Kedves Mara! A Nagy Covidus viszontagságai írásod tetszik és sajnos igaz a történet.

    1. Köszönöm, hogy reagáltál. Ez után a blogom után mind a Facebook, mind a Google gyakorlatilag blokkolja a megosztásaimat. Kb. 7x kevesebben jönnek fel a blogomra. Pontosan úgy érzem, mintha bezárnának egy sötét pincébe, és onnan kiabálnék, ám senki sem hallja meg hangomat. Erről az áldatlan helyzetről már írtam más blogomban is, de nem akarok túlzásba esni, pedig legszívesebben egy alapos sorozatot készítenék, de akkor tutira kikészítenének. Ez pedig nem célom. Itt van pld. egy írásom, amiben igen szőr-mentén írtam erről a fertelmes covid témáról: https://simonmara.com/2021/11/16/szoszi-net-101-pistike-tanuld-meg-a-lecket/
      Üdvözlettel: Mara

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.