Simonék félrebeszélnek (108.) Ego és a fél pár kesztyű

Ti is így szoktatok járni, mint én? Valamit elhatároztok, hogy megvalósítjátok, de az események sodrásában egyre távolabb kerültök az eredeti szándékotoktól. Ugyanis a fekete macska épp, azokban a percekben lesz éhes, tehát muszáj neki enni adni, a négy közül a kevert mintás éppen levert egy kávés bögrét stb. Férjem ezekben a percekben válik közlékennyé, egy ismerősöm, akiről már évek óta nem is hallottam semmit, most szeretné behozni több éves lemaradását hosszan ecsetelve, hogy idén megint vettek egy 8 milliós kocsit, és ők milyen szerencsétlenek, mert nem is azt kellett volna megvenni stb. stb.

Na, most megnyugodtam.

Szóval, sétálok a kis-Duna partján célzatosan, hiszen tegnap délelőtt Terikével sétálgatva sikerült elhagynom egyik kedvenc kesztyűm felét. Rögtön vissza is mentem azon melegében, hogy begyűjtsem. Nem találtam. Délután direkt ugyanazt az utat választottam, és végig jártam a közel egy órás szakaszt, de a kesztyűnek hűlt helye.

Terike bogyós ágat szed, hogy a karácsonyi asztal díszítését még jobban emelje ezzel:

 

 

Makacs ember lévén, ma, azaz másnap (2021.12.14.) délelőtt újból direkt azt az utat jártam be, és lássunk csodát, rá bukkantam közvetlenül a víz partján. Ennyi erővel akár a vízbe is bele eshetett volna.

 

 

Boldogan sétálgattam tovább, fél pár kesztyűmet begyömöszölve a bal zsebembe, mikor sas szememmel – mindig kiszúrom, mindig – látok egy üres kólás fémdobozt. Ennek a kabátnak, amit felvettem, kicsik a zsebei, aránylag távol vagyok otthonomtól, tehát körbe néztem, mit lehet tenni. Látom, hogy pont az üres dobozzal egy vonalban egy olyan telek van, ahol valószínűleg épp most fejezhették be az építkezést, mert a kert közepén, közel a kerítéshez növényi hulladékból, üres flakkonokból stb. egy nagy kupac szemét rontja az összképet.

Szerintetek mire gondoltam a nagy-nagy eszemmel? Bingó! Igen, hogy bedobom a dobozt, amit nem én hajítottam el, hiszen ott úgy is van egy nagy halom belőle.

Erre – mint egy fúria – kirontott egy középkorú férfi a házból, az üveg ajtót kitárva, és sorozatlövéseket adott le rám:

  • Hogy képzeli azt, hogy a szemetét bedobja hozzám? -, persze üvöltve, mintha a hangerősségéért külön fizették volna. – Amikor a múltkor szóltam valakinek, hogy ne a portám előtt dobja el a szemetét, a vízbe dobta.
  • Tökéletesen meg tudom érteni, hiszen én is szemetelés ellen vagyok. Tudja, hogy évente hány zsáknyi szemetet szedek össze az Ön közelében is? Uram, Ön előtt találtam ezt az üres dobozt, és látom, hogy a kertben már van egy kupac belőle. Elnézést, hogy a doboz 10 centivel errébb landolt. Bocs!
  • De az nem úgy van ám! Mit szólna ahhoz – szinte habzott az ürgének a szája eközben -, ha elmennék önhöz, és bedobálnék a kertjébe szemetet?
  • Higgye el, örülnék, mert ez azt jelentené, hogy az a sok szemét, amit bedobna hozzám, biztos helyre hullott.
  • Tudja maga, hogy egy konténer 50 ezerbe kerül?
  • Igen, tudom, mivel mi is rendeltünk már nem egyet idén. – Nem akartam neki mondani, mert csak olaj lett volna a tűzre: egy üres fémdoboz miatt biztos nem rendelne egy konténert.

Megy befelé az ürge, puffogva, még a nekem fordított háta görbületén is látom a haragot, amit tulajdonképpen nem miattam érzett, hanem magára vonatkoztatta, hiszen az egója nem engedte, hogy rugalmasan szemlélje a dolgokat. És nem ismerte fel, ki az ellenség és ki a jó barát.

Így vagyunk mi mostanában is ebben a hatalmas káros-löttyöt beadó, az “érdekünkben” ránk tukmáló korszakunkban, amikor az ellenség löttyét beengedjük a testünkbe azzal a jelszóval, hogy azt értünk kotyvasztották össze…

Nem hagytam magam, még egy döfést azért én is megejtettem búcsuzóul a szív csakrája közepébe:

  • Bocsánatot kérek -, tagoltam jól érthetően -, hogy ennyire kétségbe ejtettem. Legyen szép napja! 

Nektek is legyen szép napotok!

 

 

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

habos felső plusz kalap

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük