Mint már kiderült számotokra, nem vagyok valami nagy ünneptartó, inkább -rontó vagyok. Valószínűleg ez abból ered, hogy nem csípem, ha valamit kívülről, fentről mondanak meg nekem: „most lehet, sőt, most szabad örülni, ünnepelni”. Ekkor én bevonulok belső termeimbe, és ki sem dugom az orromat egészen addig, amíg a nagy celebrálási hullám el nem múlik. Például ilyen tájban már alig várom, hogy január legyen.
És természetesen Krisztus születése körüli időkben törnek rám bolondozási hóbortjaim, amikor egészen bizonyosan nem illik hülyéskedni. Fordítva vagyok bekötve. Bár meg kell mondani, ha valaki nem találta meg Krisztust ez idáig, sőt, az ő atyjára, Istenre sem bukkant magába befelé fordulva, akkor teljesen mindegy, hogy betart-e mindenféle ünneplési megemlékezést, ceremóniát, kiteszi-e az ablakába a mini mű karácsonyfát, a kis Betlehemet a komódra, angyalkákat ragaszt-e az ablak üvegére, elmegy-e az éjféli misére, oly mindegy!
Ezek mind látszat és kényszer megfelelni akarások, mint amikor valakire ráhúzzák a kényszerzubbonyt, és hátra levő életében rajta is marad. Az akár több évig tartó belső munkát megspórolja és miután feldíszíti a lakást és elkészíti az ünnepi ebédét, hátra dől az egyenes támlájú fa székén – amely már egy kissé nyikorog -, és elégedetten néz maga köré. Ez egy állapot, amely jelzi: a munkát elvégezte.
Ez azonban csak mind mismásolás. Mert ha mindenkiben ott lakna az Isten – mint ahogy egyébként tényleg ott lakozik! -, akkor nem tartanánk itt. Nem hagynánk, hogy feje tetejére álljon a világ, és silány gondolatok váljanak valóra, akkor nem terjedne, mint a pestis egyre több országban, hogy a mesterségesen felkorbácsolt eseményekre hivatkozva vezetnek be szükség állapotot. A szükség állapot kihirdetése azt jelenti, hogy teljesen ki vagyunk szolgáltatva a politikus „(k)rémnek”, és mint a bogáncs az agyon strapált gatyánk szárába ragad örökre.
Nem tartanánk normálisnak, hogy az érzékenyítés, a diszkrimináció korát éljük, miközben bömböljük, hogy mi demokráciában lubickolunk. Nem lenne szent és sérthetetlen, hogy a bűnözőknek jogaik vannak, ám aki pld. az egészségére ténylegesen oda figyel és nem szeretné, ha totál idegen emberek kis csoportja rendelné el – sok-sok pénzt bezsebelve ezen tevékenységükért -, miképpen védekezzünk az influenza különböző vállfajai ellen, akkor felülről vezérelt diszkriminatív intézkedések sorát kelljen elszenvednünk. Már azt is pozitívumnak tartanám, ha annyi személyiségi jogunk lenne, mint egy gyilkosnak!
Szigorú, kegyetlen szavak? Igen, az, de úgy veszem észre, mintha a szavaknál is kegyetlenebb dolgok történnek emberek millióival, és ezeket a tényeket teljesen figyelmen kívül hagynánk.
Már többször neki lódultam az elmúlt pár év „vívmányainak”, történéseinek az ecsetelésébe, összefoglalásába, de mindig borzasztó képek homályosították el látásomat, ezért folyton vissza hőköltem, mintha megbokrosodott lovak patáinak dübörgését hallanám a megfagyott talajon. Most is így járok el. Nem borzolom kedélyeteket, hiszen azért találkozunk most ezen blogban, hogy együtt ünnepeljük Krisztus születését.
Betlehem csillaga kísérjen óvón bennünket!
Utóirat:
Hogy valami jót is mondjak nektek, lemásolom
Mit jelent a 111?
Nem mindegyik számsor jelent szerencsét, de az 1-es számok ismétlése igen, amit egyebek mellett még angyali, szent számsornak is neveznek, amelyek utat mutatnak, megnyitják előttünk a tudás kapuját, megerősítik a bennünk rejtőző intuíciót. Ugyanakkor felerősíti a bennünk lévő energiát, kreativitást, eredetiséget. sokan pedig úgy gondolják, hogy ha megjelenik számunkra a 111-es számsor, akkor az annak a jele, hogy az őrangyalunk a közelben van és vigyáz ránk.
A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
