Szöszi-NET (54.) Perfect day (tökéletes nap)

Elmondhatom, szerencsés emberként több barátnőm van, akikkel a hosszú évek során rászolgáltunk a kölcsönös barátságra.

Az egyik barátnőm – a szomszéd faluból – egy sztorival rukkolt elő, amikor beugrottam hozzá egy kis tereferére. Az apró kis teraszukon ittuk a kávénkat, és Amálka vörös-arany színű haján megcsillant a kora délutáni napsugár. Arról panaszkodott, hogy egy kis pisist vagy mint egy duhajkodó, kocsma berendezést tönkretevő, részeg embert kiutasította őt a szomszédja.

Talán egy kicsit passzol a videó ehhez a szöveghez, hiszen ebben is az alaptéma: Miért nem tudunk együtt élni? Ráadásul igen kellemes zene.

Két házzal arrébb lakik a legjobb barátnője. Már évek óta összejártak, és mivel Amálka – ez az én barátnőm – sokkal jobban szeret jönni-menni, mint Emma – ez pedig az ő barátnője -, így Amálka megy át kávézni a szomszédba. Mindenkinek jár egy kis pihenő a háztartási munka szünetében. Emmával is már többször találkoztunk, és ilyenkor a három nőnek be nem állt a szája.

szobor nők különállóak együtt

Ám Tóbiás – Amálka férje – nem jó szemmel nézte, hogy a hölgyek mennyire jól megértik egymást és milyen jó barátságban vannak. Úgy gondolta, hogy felesége – akiben sztahanovista vér lobog – azért nem olyan készséges már, mert a szomszéd nő felbújtja ellene.

Az elmúlt napokban volt egy szócsata – akarom mondani – Tóbiás részéről egy kirohanás, hiszen a két nő csak tátotta a száját, nem is tudott mit mondani, tehát szóváltásról nem is lehetett szó.

Tóbiás kirohanása Amálkához címezve kb. erről szólt:

  • Amióta te ide jársz hozzánk, azóta a feleségem megváltozott. Vissza akarom kapni őt olyannak, amilyen volt.

Na, igen, Tó(bika) valamilyen oknál fogva nem veszi tudomásul, hogy nemcsak ő felette jár el az idő – 80-at is betöltötte már -, hanem felesége felett is (67 éves), akinek a munkabírása egyre kisebb. (Ez elég nagy tudatlanságra vall, hiszen alaptörvény: minden és mindenki változik – ha nem is sokat, de változik.)

Tó(bikám) a szomszédnő számlájára írta, hogy felesége, akit kenyérre lehet kenni, nem mindenben ért vele egyet. Egyre többször szóváltás keletkezett – ezek tényleg szóváltások voltak – abban a témában, hogy Tó(bikám)hoz barátok és azok családtagjai özönölnek hozzájuk és vendégelik meg őket ebéddel, vacsorával. Viszont a vendégvárást Amálkának kell levezényelnie, hiszen nem mindegy, hogy két emberre, vagy 6-8 emberre kell főznie, sütnie. Tó(bikának) annyi a feladata a szokásos tatárjárások alkalmával, hogy szóval tartsa a vendégeket és töltsön a poharukba.

Amálka ezt a gyűrődést egyre kevésbé bírja. Hát, csoda ez? Ő sem lesz fiatalabb, sőt…

Ám kellett neki, már mint Tó(bikának) egy bűnbak, aki tehet az idő múlásáról, arról, hogy a nyugdíja nem eléggé emelkedik, az infláciróról, netán az EU, a kormány helytelen intézkedéseiről stb.

Amálka Tó(bikám) kirohanását követően, négy napra rá átment a szomszédba, és ezt mondta a vár urának:

  • Gondolkodtam, amit mondtál nekem a múltkor, és igazat adok neked. Megígérem, hogy csökkenteni fogom a jöveteleim számát és az itt tartózkodásom idejét is. Rendben?

Ebben megegyeztek. Úgy érezte Amálka, hogy új,  stabil alapokra helyezték a jó szomszédságot. (Akkor épp nem volt egyébként otthon Emma, mert ügyeit intézte.)

Ezt követően, négy napra Amálka megint átment teljesen gyanútlanul, ám Tó(bika) vérben forgó szemekkel fogadta az ajtóban, fújtatva, mint a bika, talán még a patája alól is tűzcsóvák pattogtak ki:

  • Megmondtam, hogy látni sem akarlak, utállak, mint a szart -, vagy valami ehhez hasonló, keresetlen szavakat használt. – Majd én megmondom, ki jöhet ide és ki nem.

A két nő tehetetlenül állt, összeszűkült szemmel. Egyik sem tudott egy árva szót sem kinyögni. Számukra – ők valóban végtelen békés természetűek, lelki intelligenciával rendelkeznek, messze nem úrhatnám, zsarnok típusok – ez a viselkedési forma teljesen ismeretlen számukra.

Jelenleg patt helyzet van. Győzött a zsarnokság!

Szívesen készítenék egy körinterjút, amennyiben testközelben lennétek, helyette csak így:

Amennyiben bárkit megkérdeznék, mi a véleménye a sztoriról, attól függően válaszolna, milyen mentalitású ember, milyen beállítottságú, hány éves, milyen családi háttérrel rendelkezik. Na, és a lelki intelligencia!

Ha olyan figura, aki szereti a másikat kisajátítani, akkor a férfinak ad igazat, ha pedig megérti azt az elvet, hogy “élni hagyni tudni kell a másikat” politika alkalmazása sokkal szerencsésebb, akkor pedig Amálkával azonosul.

Ugyanis, ha a zsarnokság győz, akkor a feleség boldogtalan lesz, frusztrált. Ha valaki frusztrált, vajon tud-e szeretetet, harmóniát sugározni a környezetének?… Folytassam?

U.i.: Igen, folytatom: csak egy kis adalék az újabb kori “telek-kisajátítási” akcióhoz: Tóbi újított: nemcsak a neten vette át az uralmat, és felesége senkinek nem írhatott messengerbe vagy nem lájkolhatott, nem kommentelhetett az ő tudta nélkül, de az összes ismerősének a telefonszámát is kitörölte párja mobiljából. Csak hat személy elérhetőségét tarthatta meg, a szorosan vett családtagokét. Gratulálok!

Jó éjszakát, kedves Gyerekek!

piros-macsekkal

 

A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN  is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük