Szöszi-NET (65.) Kiscica “üzembe helyezése”

 

Ilyen feladat elé még nem állított az élet: egy kb. két hetes kis cicáról kell gondoskodnom. Meg kell mondani, nehéz feladat!

El szeretnénk mindent követni, hogy sikerüljön ez az életmentő akció, ám nem rajtam múlik minden. Első nehézség – amennyiben strapabíró állatról van szó -, hogy mivel adod neki a macskatápot. Két fecskendőt vettem, ami később igen jó megoldásnak bizonyult, mert ha túl mohó volt, akkor rögtön tudtam használni a második adagot is.

Kb. egy hét óta volt már nálunk Frici, amikor szegény húga elköltözött a másvilágra, úgy gondoltam, hogy veszek cumit, s megfelelő üvegre azt felszerelve, majd jobb lesz az etetése a kis állatnak. Ám mit tapasztaltam: nem fogadta el, és egyre nyamvadtabb, lehangoltabb volt a macska, ahogy az órák teltek és a múló idő ellenséggé vált számomra.

Kétségbeestem, mi lesz, ha ő is feldobja a prakkerét? Elkeseredtem, ám megint visszatértem a fecskendős megoldáshoz. Jól tettem, mert megint el kezdett enni. Nagy kő esett le a szívemről – gondolhatjátok.

Aztán a második héten már zacskós, ill. a nagymacskák által kedvelt konzerv kajával is megkínáltam a kis kosztost, de mindig előtte azt jól összetörtem pépesre. Itt újabb nehézséggel kellett szembesülnöm. Hiába tettem bele a számára hatalmas sótartóba a kaját, csak kerülgette, mint macska a forrókását.

Na, mondom magamban, ez így nagyon nem lesz jó, hiszen tudjátok, a célom, hogy felneveljem ezt a kis csöppséget. Így tehát a földre letett tenyerembe vettem egy adagot, és érdekes módon arról lecuppogta, leharapdálta, lenyammogta a kaját Frici, miközben aranyosan dorombolt. Ehhez viszont igen csak türelem kell.

Miután a kajáltatás megtörténik, mindig lepucolom a macsekot, mert eléggé “mocsokládává” alakul át, mint egy kis szőrnyella. Ám ez egy újabb hadműveletet igényel.

Ezen a videón már öt hetes is lehet. Látszik a mozgásán:

 

Kb. egy hónapos lehetett, épp 2019. május 29-ét írtunk, amikor rájöttem, hogy nem is olyan hülye ez a kiscica, mint ahogy az ember gondolná. Betettem a magasított faszék alá egy kis tepsibe macska almot, és amikor láttam, hogy irtóra készül a nagy műre, akkor oda tettem. Szó szerint fejre állt, annyira iparkodott, hogy az almot valóban igénybe vegye. Heuréka! A macska tudta, mit kell tenni, pedig még milyen kis pindurka.

Mivel se mamája, se tesója nincsen, illetve irtó hamar elveszítette őket, nekem kell helyettesítenem ezeket a szőrös lényeket. Vagyis amikor elvégezte dolgát, evett is, le is tisztogattam gondosan a bundáját, akkor fogom magamat – mint ahogy most is a mellényembe bújtatva szunyókál -, és egy picit, akár fél-egy órát is babusgatom.

Fenti tevékenység – esküszöm –  nem esik nehezemre.

 

Ismerkedik a nagyvilággal. Ha az idős Gizike barátnőmet meglátogatom – szokásomhoz híven -, akkor bővítem a világról alkotott nézeteit. Látja, hogy még Dönci (Gizike kutyája) is létezik rajta és rajtunk kívül, na és tyúkok is. hi-hi-hi!

 

Nézzétek meg az előző részt, amelyből kiderül, hogyan is került hozzánk ez a pár hetes macska!

 

 

Jó éjszakát kedves Gyerekek!

 

 

A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN  is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

Cikkajánló

One thought on “Szöszi-NET (65.) Kiscica “üzembe helyezése”

  1. Thanks for all your hard work on this web page. My mom take interest in getting into research and it’s really simple to grasp why. Almost all know all about the lively mode you produce helpful ideas through your web site and as well as encourage contribution from website visitors about this area so our own daughter is undoubtedly discovering so much. Take pleasure in the rest of the new year. You are carrying out a useful job.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük