Válassza az Oldal lehetőséget

Eldugott gyöngyszemek (1.) A szomorú szemű fiú

Eldugott gyöngyszemek (1.) A szomorú szemű fiú

Tudom, hogy  nem lehet mindenkin segíteni, de akin tudunk, azon segítsünk, és az már igen nagy szó.

Ma felvettem az ismerőseim közé egy szomorú szemű fiatalembert, akit Róbertnek hívnak. Írt nekem a messengerben, mely írás erősen magán hordta a “mély-szegénység” összes jegyeit.

Úgy gondoltam, azzal tudok a legtöbbet segíteni neki, ha “kidobolom” a neten, hogy – főleg, aki Nyíregyháza térségében él – amennyiben módjában áll bárkinek, segítsen élelmiszerrel, ruhaneművel, takarókkal és mindenféle, egyéb hétköznapi élethez szükséges kellékekkel.

Íme a segélykérő írás:

“Csókolom!
Köszönöm szépen, hogy vissza tetszett engem jelölni, így ismeretlenül is. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Az utolsó esélyeink reményében döntöttem úgy, hogy a legféltettebb, legszemélyesebb problémáinkat feltárom másoknak, bár igazából ez nem titok, hisz nem csak a környezetünkben, hanem világszerte mindenhol vannak olyan családok, élethelyzetek amiben, mi is élünk.
Segítséget szeretnék kérni az emberektől: Édesanyámmal, tesómmal élek, szegény, nagyon nehéz körülmények között. Anyukám 44 éves, közmunkán dolgozik szinte egész nap, de sajnos a fizetés, amit kap, egyáltalán nem elég. Napról napra kell élnünk, és sokat kell nélkülöznünk. Rengeteget szoktunk járni nyáron napszámba, meggyet, uborkát, almát szedni. Hárman élünk, mindenben segítjük egymást, amiben csak tudjuk, és összetartunk, még ha nehéz élet és sors is jutott nekünk.
Anyu próbál erős lenni, de tudom, hogy nem könnyű neki, mert minden nap azon kell gondolkoznia, hogy mit tegyen le nekünk az asztalra, hogy mit főzzön. Esténként szoktam hallani, ahogy sírni szokott. Itt, a faluban – ahol lakunk – minden hétköznap osztanak ingyen ebédet, kenyeret. Ha ez nem lenne, nagyon sokszor kellene éhen lennünk egész nap.
Tudom, nem csak mi vagyunk így, rengetegen így élnek és azt az érzést nem kívánom senkinek, amikor megyünk az ingyen ebédért, és nem jut. Csalódottan, szomorúan kell hazajöjjünk, üres ételes edénnyel. Nagyon kevés pénzből élünk, néha, amikor jön egy kis plusz alkalmi munka, akkor a munkabér elmegy számlákra, amiket alig győzünk fizetni, de még így sem elég … Sehogy sem.
Én most azért írtam, mert segítséget szeretnék kérni, tudom, hogy nem ismernek minket, de én már nem tudom, hogy mit tehetnék, és kihez kellene forduljak.
Már csak az emberekben bízom. Megmaradt reményem, hogy a világban maradtak még jó lelkű, önzetlen emberek, akik segítenek a bajba jutott embertársaikon. Én ebben bízom. Nagyon szégyellem, de sajnos bármi – ami pluszt jelent nekünk – hatalmas nagy segítség lenne. Ruhákhoz méretek: anyukám 168 cm és 66 kiló, lábmérete 37-es, a tesóm 178 cm és 71 kiló, én 183 cm és 66 kiló, lábméretünk 44-es.
Hatalmas segítséget jelentene: élelmiszer, tisztálkodási szerek, de leginkább étel, ennivaló. Nagyon szégyellem magam, hogy segítséget kell kérnem, de úgy érzem, hogy muszáj megtennem, ez az utolsó reményem.
Előre is teljes szívemből nagyon szépen köszönöm, ha el tetszik olvasni, amit írtam és remélem, nem bántottam meg azzal. amit írtam. Ha mégis, őszintén bocsánatot kérek.”
Természetesen tudom a család címét, és aki bármire gondol, ami segítséget jelentene, annak a személynek továbbítom a pontos címet. A blogom alsó részében, a kommentben jelezzen.
Az alábbiakban ezt a blogomat azért ajánlom, mert szintén egy olyan családról szól, akikre nem a jólét volt a legtalálóbb jellemzés: Eldugott gyöngyszemek (22.) Los Angeles és a leporelló család

 

 

Jó éjszakát, kedves Gyerekek!

piros-macsekkal

Az Álom Manó és társainak az elődje a SZÖSZI-NET. Igen, az elődje, de menet közben jöttem rá, hogy a Szöszi-NET – ha jól értelmezem saját magam – egy bizonyos témakörben születik meg, egy sztori köré gyűlve, míg az Álom Manó sorozat apró sziporkák felfűzéséből áll össze.

Nem lennék igazságos, ha ezeket hagynám veszendőbe. Tehát a Szöszi-NET részei:
(itt kezdtem bontogatni szárnyaimat)
4. rész (Ki kit figyel?) 
5. rész (Néni kérem…) 
7. rész (Popi kereket old) 

 9. rész (Emberi kapcsolatok és más egyéb)

10. rész (A fiatal halász is kiveti hálóját

11. rész (Titkos szeglet az üzenetek között

12. rész (Játszani a szavakkal…

13. rész (Csak legyen már vége

14. rész (A porszívás rejtelmei

15. rész (Húsvéti medvehagyma vadászat

16. rész (Szöszi-net Reggeli cviki puszi)

17. rész (Facebook leckék kezdőknek és haladóknak

18. rész (Facebook leckék avagy Már megint mi van?

19. rész (Fő a frissesség!) 

20. rész (Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE) 

21. rész (Popi és a kutya kozmetika)

22. rész (Tükröm, tükröm, mondd meg nekem…) 

23. rész (Vegyél tőlem szeretetet) 

24. rész (Már csak azért is) 

25. rész (Az ismeretlen jótevő avagy HOL AZ A GOMB?)

26. rész  Miért olyan bonyolult minden, avagy hol a papucsom? 

27. rész (Karácsony) 

28. rész (Reggeli cviki puszi) 

29. rész (A boldogság belső munka) 

30. rész (Frázis-puffogtatók előre!) 

31. rész (Drága, jó Juliska néni!) 

32. rész (Madár távlatból, vagy legyél zizi!) 

33. rész (“Lehetséges kéretlen tartalom” 

34. rész (Van benne valami, csak tudnám, hogy mi?) 

35. rész (Kitalálom, hogy mit ne írjál) 

36. rész (Rám jár a rúd) 

44.  rész (Széllel szemben nem jó…) 

45. rész (A biztosító még csak nem is dünnyög!) 

46. rész (Popi jó kislány lett) 

47. rész (Aktuális életérzés – mégha nem is bombasztikus cím) 

48. rész (Akkor menjünk úszni!) 

49. rész (Hogyan szeressétek magatokat?) 

50. rész (24 órás pornó csatorna) 

51. rész (Szilveszteri buli a Kis-Dunán) 

52. rész (Szemét egy sztori) 

53. rész (A zöldségek koronázatlan királya: a kelbimbó)

54. rész (Perfect day (tökéletes nap)

55. rész (Hordjatok Ti is napszemüveget – velem együtt!)

56. rész (A feladó FACEBOOK fiókja ellenőrzésre szorul)

57. rész (Négyszem közt)

58. rész (Változtassuk meg ünnepi szokásainkat!) 

59. (Ha szilveszter, akkor buli a vízen: 2018-2019)

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

 

A szerzőről

simonmara

Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.

Válaszolj

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Látogatottság

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress