Tudjátok jól, hogy nem szeretek szomorú dolgokról írni, de néha annyira beüt a mennykő egy ilyen sztori formájában. #cserép #biztosítás #ház biztosítás
Kategória: Eldugott gyöngyszemek
Gyakran a bőség zavarával küszködök, mert annyi blogot írtam már az évek folyamán, de néha elkap a szokásos női nyafogás: jajj, nincs egy göncöm, amit felvegyek. Lefordítom: ezek a blogok valahogy nem lettek bekategorizálva, miközben sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének.
Tudom, hogy nem lehet mindenkin segíteni, de akin tudunk, azon segítsünk, és az már igen nagy szó a mai világban.
Rengeteg olyan videót látok a neten, ahol az állatokat hülyére veszik. Idióta ruhákba öltöztetik, olyan műveleteket végeztetnek el velük, amelyek teljesen messze állnak természetüktől. És ráadásul hihetetlenül messze áll a humorostól…
Ma különleges hangulatban voltam. Úgy, nem tudnám tetten érni, hogy mi ennek az oka, talán, hogy kint hatalmas hóesés van, bent pedig melegség szívemben.
Ez a KATEGÓRIA úgy született, hogy rájöttem, jó pár, értékes írásom “lóg” a levegőben. Ezt egyszerűen nem tűrhettem tovább.
Az új dolgok néha annyira ki tudják dögleszteni az embert. Ám amikor a krízisen túljut, amikor rájön, hogy nincs visszaút, és tényleg lóra kell pattannia…
Tegnap az Eurovizió Táncdal Fesztivált néztem fél szemmel, a másikkal pedig befejeztem ezt a blogot, ám a technika ördöge megint közbe szólt. Így lesz a tegnapból ma.
A sztorinak az lett a vége, hogy letiltott az oldaláról. Jól van -, bólintottam. Végre nem kell szép szóval, furmányossággal védenem a magam igazát. Fellélegeztem.
“Áh -, mondom magamban -, felhívom már Magdikát, hogy megtudjam, merre, hány lépés.”
A médiának óriási, káros szerepe van a lelkek, gondolkodásmód eltorzításában. Miért kellene bárkihez hasonlítanunk? Micsoda idiotizmus!