Eldugott gyöngyszemek! (43.) Mély vallomás

 Mély vallomás

(olyan, mint egy mélyen kivágott dekoltázs)

Most egy jó, kövér összetett mondattal kezdek. Jól figyeljetek oda, nehogy már az elején eltévedjetek a Szó erdőben. Amikor a volán mögé ülök és az útra koncentrálok, arra, hogy milyen csúcs-szuper idő köszöntött ránk megint s végre ragyog a táj, a levegő, akkor szállnak meg mindig magvas gondolatok. (Az izzadtságcseppeket itassátok fel papírzsepivel!)

Ennek csak egy a szépséghibája: nem lehet egyszerre vezetni és írni. Ezt ki kell még találnom. Illetve diktafonba lehetne mondanom a gondolataimat. Na, ennek utána kell mennem egy kicsit.

 

kettős kép

Azon sakkoztam gondolatban, hogy kiknek kell hálát mondanunk így, év végén, és egy megdöbbentő eredményre jutottam. Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy Krisztus az, akinek hálával tartozunk a puszta létezésünkért és azért, hogy rontjuk még a levegőt kellő hatékonysággal. (Már ismeritek a stílusomat: mindig leegyszerűsítem a dolgokat, tehát sok mindennel direkt nem foglalkozom ebben a gondolatkörben.)

Ezen kívül azonban hálás szívvel kell gondolnunk az ellenségeinkre, az irigyeinkre, hiszen nélkülük mi semmik lennénk. Nélkülük nem formálódtunk volna azokká, amikké váltunk. Ők a mi építő köveink. Ők kísérik árgus szemekkel és tartják számon minden zseniális megmozdulásunkat és ballépésünket.

Nélkülük megállna az élet körülöttünk, elfelejtenénk lélegezni. Nem beszélve arról, hogy több mint nagyon kell őket szeretni, és itt jó lesz, ha már csak suttogóra veszem a figurát.

Ők sosem mondták, hogy szeretnek minket!

Soha! Soha nem becéztek, simogatták meg lüktető, lázas halántékunkat, nem siklott kezük merő véletlenségből, mint a pikkelyes kígyó, a lenge blúzunk alá, hogy tovább fokozzák az amúgy is sikamlós pikantériát. (Lásd “pikantéria” jelentése: habkönnyű sütemény, főleg ünnepekre.)

Igen, ők azok a személyek, akikben biztos lehetsz. Biztos lehetsz mibenlétükben, olyanok, mint a világító torony a sistergő, méteres hullámokat verő tenger partján. Ők világítanak a sötétben. És ezek a személyek azok, akik soha nem hagynak el úgy, mint azok, akik azt mondták, hogy szeretnek. Pláne, hogy örökre!

 

 

Ugye, érzitek, hogy kicsit kásásabb lett a hangfekvésem. A rosszakaróink nem ígérnek szerelmet, de még sem hagynak el bennünket. Akár bármi szó nélkül. Magyarázatot hátrahagyva az utókornak.

 

én fekete kalapban

Eldugott gyöngyszemek  

1. (Mély vallomás)

2. (ÚJ helyre költözik a blogom)

3. (Amikor a hóhért akasztják!) 

4. (Nyári hópehely) 

5. (Szerelmes történet: Sunyi szerelem) 

6. (Kopaszi gátszakadás)

7. (Érzéketlenség)

8. Mi fán terem a karácsony? 

9. Köd előttem, köd utánam 

10. De “édes” a gyerek! 

11. Isteni nagy teher! 

12. Kutya-futtában

43. (Mély vallomás)

 https://simonmara.com

(Egy kissé lusta vagyok a haladás útján tovább mennem. Nehéz az embernek a komfort zónáját elhagynia. Hallottatok már ilyesmiről? Pedig nem ártana csipkednem magamat!)

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük