Simonék félrebeszélnek (77.) Macska jajjjjj avagy Frici felől fúj a szél!

Most feladta az élet a következő leckét. A lecke négy lábon jött, és Fricinek hívják. Mi legalább is ezt a nevet adtuk neki kb. egy évvel ezelőtt.

Talán másfél éve, mikor kezdett az időjárás cudarabbá válni, november vége felé, megjelent a kertünkben két kis, fél éves macska. Nekik sokféle nevet adtunk, mire kikristályosodott, hogy az egyiket Kismocsoknak, azaz Mocsinak, a másikat pedig Huginak becéztük. Ez a két macska a jóindulat, kedvesség mintaképei voltak.

Tesók lehettek, és annak ellenére, hogy mind a kettő nőstény, mégis barátok voltak, gyakran együtt melegítették egymást.

Eltűntnek nyilvánítva: két tesó felül, alul pedig Berci:

Nemsokára rá megjelent a megközelíthetetlen, de annál békésebb, másokkal mindig nagyvonalú Berci. Sovány volt szegény, megesett rajta a szívünk. Már épp kezdett volna kipofásodni Berci, aki mindig engedte a másikat a táljából enni, mikor megjelent a másik hím, a puha léptű Frici.

Láttuk Berci szemében a riadalmat, ám megoldottuk a kérdést, mert egymástól jó, messze kaptak kaját, így nem kellett hadra kelniük. Ám akkor még nem ismertük Fricit, csak azt láttuk, hogy Berci irtóra kerüli. Annyira kerülte, hogy végül elment inkább. Tehát a listáról kipipálhattuk.

Majd – idén tavasszal – a legnagyobb megdöbbenésünkre, Kismocsokra került a sor. Először nem jött haza enni. Direkt elmentem Gizikéék irányába, és tényleg három szomszéddal arrébb megtaláltam. Felkaptam és haza hoztam. Letettem a földre és valami nagyon finomat adtam neki. Ám ott volt Frici közelünkben, aki nagyon bölcsen nem szólt semmit sem.

Kismocsok nem evett. Hümmm. Aztán elment, és soha többet nem láttuk. Nagyon szerettük a férjemmel. Ekkor már a négy külsős macskából egyedül maradt Frici, mert – szavamat ne felejtsem – Hugi dubaji kiruccanásunk alatt elköltözött a másvilágra. Terike szerint – aki távollétünkben etette az állatainkat – mérgezésben pusztulhatott el.

Ivartalanítottuk Fricit, hogy párzási időszakban ne keveredjen közelharcba, és ne rojtozza ki a többi macska valamelyik fülét – legjobb esetben. Abban reménykedtünk, hogy a harciassága csillapul, ugyanis mostanában kikezdte szegény Mancit, a csodálatosan kiegyensúlyozott, fekete macskánkat.

Éjszaka mindig kiengedjük Mancit és Tüncit, ám Frici a tettek mezejére lép. Mancit megtépi. Ennek következtében a mindig boldog, békés, tüneményes, éj-fekete macskánk kész idegbajos már, és van egy nagy seb a fenekén. Semmi kétség, a Frici listáján most Manci szerepel elsősorban, ám ha útjába kerül Tünci, a foltos macskánk, őt is megsuhintja.

Napközben sem mer Tünci és Manci a környéken csatangolni, ahogy egyébként szokták:

Azt hittük Lacival, hogy Frici normalizálódik, de egyértelműen egyeduralomra tör. Hozzánk végtelenül barátságos, azt sem tudja, hogy fejezze ki örömét, amikor meglát bennünket. Tehát gazdaimádó, ám nem akar senki más macskát megtűrni maga körül.

Ha nem lennének belsős macskáink, akkor ez a viselkedés még előnynek is számítana, mert különben már egy egész macska „csorda” lenne kertünkben, ez tény, de Tüncit és Mancit meg kell védenünk mindenféleképpen.

Szerintetek mit tegyünk?

Macskáim már az FBI-t hívják, hogy tegyék el láb alól Fricit!