Simonék félrebeszélnek (50.) “Hagyd már, anya!”

Átmentem a szomszédba – átjárási engedélyem van erre -, hogy megszemléljem málna bokraim termését Varga Laci kertjéből nézve.  A szomszédból mindig felfedezek olyan málna szemeket, amelyekre csak onnan tudok rácsodálkozni.

Sajnos máson is fennakadt a tekintetem. Azokkal az undorító, szúrós, szívós gyökérzetű, indás, az égig érő fákat is megmászó gyomnövényekkel találtam magam szembe, amelyek a 30 évvel ezelőtt, a kerítés mentén ültetett bukszusok védelmében erősítették meg gyökérzetüket.

„Ha a gyökerüket kiírtom, akkor nyert ügyem van”. Viszont a gyökerükhöz szinte fizikai képtelenség hozzá férni, mert ezeket a tujákat közel ültettük a kerítéshez anno, tehát az örökzöldnövény mögötti része megközelíthetetlen. Ezek a futó gyomnövények hihetetlenül eltalálták, hová kell leereszteni mélyen a föld alatt szerteágazó, igen szívós gyökerüket.

Bár ez “munka-kesztyű”, de nem kerti munkákhoz:

kesztyű

Férjemtől kértem, hogy dobjon a kerítésen át nekem egy védő kesztyűt. Erre mit adott nekem? Egy szitára emlékeztető, vékonyka kis ökörnyál kesztyűt – tele lyukakkal! A szent ember! Persze a nyári konyhában két, bivaly erős kesztyű is van, de azok közül mindegyiket sajnálta volna nekem adni – a beste!

Valahogy ilyen ügyesnek és kreatívnak kellett lennem, mint ennek a duci kiskutyának:

A nehézségek csak feltüzeltek a további harcra, annyira dafke hangulat kapott el, lévén a hőmérséklet végre normál szinten simogatja a bőrünket, tehát nagyobb erőbedobással létezem.

Nem ilyen cipőben dolgoztam magamat halálra!

Varga Lacitól visszamentem a mi kertünkbe. Először ásót ragadtam, de azzal nem értem célt, majd a kapát hoztam előre a sufniból, ezután következett a nyeső olló, melynek szárát lehet szabályozni.

Fel kellett vennem Laci farmer kabátját is, amitől viszont megizzadtam, igaz, a növények nem karmizsáltak szanaszéjjel. Egyszer csak látom, hogy az én Lacim bukkan fel a házból:

  • Hagyd már, anya!

Ez a mondat akkor hangzik, el, ha lelkiismeret-furdalása van emberemnek, és azt hiszi – nagy naivan -, hogy ezzel el is intézi a dolgot!

Miután megtettem a tőlem telhető legtöbbet, olyan szutykos voltam, mint a cigánygyerekek, akiket kint felejtettek a falu végén.

Bementem a házba, és mit látok? Miközben sza..rá dolgoztam magamat, a nyelvem kilógott a nagy erőlködéstől, Laci bent ült a szobában és netezett. Pont arra a részre látott rá, ahol a bokorharcomat folytattam.

Na…

 

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

 

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük