Simonék félrebeszélnek (62.) Cincogás hallik az égbe, avagy az előnyök és a hátrányok

 

Meg kell barátkoznotok ezzel a hosszú címmel, de úgy éreztem, nem adhatom elő röviden.

 

Laci pénteken útra kelt (2018.03.16.). Nem engedte, hogy autóval elvigyem a repülőtérre vagy annak közelébe, mert “ő ingyen utazhat”, mivel nyugdíjas. Így elvittem a lacházi buszmegállóhoz.

Amikor a busz ajtaja – a mérges kígyó hangjához hasonló hangot hallatóan – becsukódott, apró könnycseppek kezdtek szivárogni a szememből. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzelmeket vált ki belőlem a tíz napra szóló búcsúzás.

Mert ugyebár a facérságnak vannak előnyei. Mondjam? Inkább írom, mert a szó elszáll. (Rám koppintott a masinám, hogy egy “l”-lel akartam írni a madár általi tevékenységet. Amikor az ember bánatos, spórol a betűkkel.)

A két barátnő, bal oldalról Jutka és mellette Erika:

kávézás szín 4

Szombaton Jutka-Erika-Én találkoztunk Jutka csodás kéglijében. A bölcs háziasszony – azaz Jutka – isteni ebéddel várt bennünket. Délután 1 órára volt megbeszélve az összejövetel időpontja. Ettől én mindig frászt kapok, mert tisztában vagyok gyengeségeimmel. Képtelenség pontosnak lenni. Valaki ezt már igazán megérthetné közülük.

Amikor anno biztosítós voltam, és bulit rendeztünk valamilyen apropóból – mindig találtunk okot egyébként -, Lujzi legalább 1-2 órával később érkezett meg. Tudtuk, hogy ez így van “rendjén”, míg a világ világ. Egyszerűen tudtuk: Lujzi így van beállítva. Hát, akkor nekem miért nem nézik el Jutkáék, ha 1-2 órát kések? Valójában az évtizedek folyamán – 3,5 – már fejlődtem, mert ezen a szombaton csak negyed órát késtem.

Én vittem az ebéd utáni süteményt. Amikor benyitottam a ráckevei kis cukrászda ajtaján, már egészen biztos voltam abban, hogy nem kellett volna ilyenre vállalkoznom. Az üvegpult alatt szebbnél szebb  fagylalt költeményeket fedeztem fel. Na, jó! Ez nem jött be! Akkor megyek a Savoyai kastély mögötti cukrászdába. Persze ez mind szép, de közben teltek az értékes percek.

Viszont – szokásunkhoz híven – fergetegesen éreztük magunkat együtt mi, három jó barát.

Amikor fél hat körül haza érkeztem, be kellett fűtenem a házat, a kinti és a benti macskákat, a kutyákat el kellett látnom. Az emeleti szobámból lehurcolt gurulós székemben elégedetten dőltem hátra, hogy most nem mondhatja meg Laci, mit csináljak. Tehát bekapcsoltam a rádiót, és tökig hangosítottam fel a zenét. Igen, most a politikai műsoroknak lőttek. Nincsenek kicsinyes pártok, nincs civódás, sárdobálás. A tévét tíz napig nem kapcsolom be. Zene, az van!

A gurulós széknek jelentőségét boncolgatva: Laci nem hiszi el, hogy egy ilyen széket kellene venni neki is, hogy a gerincét kímélje.

  • Hogy nézne az ki? -, hördül fel javaslatomra.

Ettől a kérdéstől falnak megyek. Ki a csodát érdekli, hogy a négy fa szék közül az egyik gurulós szék? Ad. 1. Télen senki nem jön hozzánk, ha mégis, teszünk arról, hogy minél előbb el is menjen. Ad. 2. Ebből következően csak nyáron jönnek vendégek, de csak a kertben lehetnek amúgy is, mert a ház bútorzatát “féltjük”, hogy szétszedik. (Még valaki félreértené, igen szerény, mondhatnám rozoga, lelakott bútorzatról beszélek.) A múltkor is a kamionos Varga Laci alatt a szék szétesett. Ad. 3. Csak tudnám, hogy mit akartam mondani.

Manci, aki mindig a magaslatokra tör:

Tünci itt

Miközben írok, a laptopom háta mögül Manci fekete szőrzete látható, aki néz kifelé az üvegajtón a kertre. Berci a terasz szőnyegén gurul ide-oda. Jól érzi magát, mert Manci és Tünci jóvoltából már fél hatkor feltámadtam, és nem feküdtem vissza. Mikor elhúztam a függönyt, szegény Berci jégkockába fagyva nyarvogott panaszosan. Szerintem jobb, hogy nem használtam macska-beszéd lefordító programot. Mindenesetre gyorsan melegítettem neki tejet és kivittem a macska kajával együtt.

Tünci kiképzett közelharcos. Ha neki sikerül lőni a laptop mögötti helyet, és bömböl a fülébe a zene – akármennyire oltári hangos is -, a füle botját sem mozdítja. Edzett! Vagy talán ő is nagyot hall?

Vasárnap Terikééknél ettem isteni vadast zsemlegombóccal. Nem is tudtam, hogy szeretem ezt a kaját! Igaz, sosem készítenék ilyet, mert – ahogy Terike mondta -, két napja rámegy… Ebéd után úgy éreztem, mint a Piroska és a farkas című mesében a farkas, miután a hasába belevarrta a köveket a vadász.

Bigyó, Bogyó, a két tesó, lent pedig a toleráns Berci:

Bogyóék

Hétfőn Bogyót vittem – a kinti lánytestvér cicák közül a cicásabbat – az orvoshoz varratkiszedésre. Bigyó, a tesója már túl van ezen a procedúrán. 

  • Na, végre, ez is megvan. – Ennek én végtelenül örültem, hogy ezt is letudhattam.

Mint mindennek, Laci elmenetelének is vannak előnyei. Bár ha tavasszal, vagy inkább nyáron ment volna világgá, több előnyét mondhatnám el. Ugyanis fűteni kell ezt a kis házat, de ez a kis ház is le tud hűlni, ha nem fűtjük. Ma – kedd  6:31 – +16 fokra ment le a hőmérséklet. Tünci – a kövérebbik – macskám nem hagyta, hogy kihűljön a kégli. El kezdte feszegetni ebben a korai időpontban a szekrény ajtókat, fel-le rohangált a lépcsőn, és miután kellő érzéketlenséget tanúsítottam, el kezdett öklendezni. Na, erre már feltámadtam.

Manci – a fekete macska – sokkal disztingváltabb állat a trampli Tüncinél. Nem hangoskodik, csak amikor a szekrény tetejéről leugrik. Ott alszik fent egész éjszaka. Ahogy padlót fog, úgy érzem, mintha puskát sütöttek volna el mellettem. Pedig a jobb fülemen szoktam aludni, ugyanis a bal fülem már hetek óta bedugult, ettől pedig úgy érzem magam időnként, mintha búvárkodnék egy akváriumban.

Nem úszom meg a fülészetet. Ennek a süket fajd állapotnak vannak előnyei és hátrányai. Amúgy sem hallottam meg sok mindent, amit nekem mondott Laci – főleg a kötelességeimet illetően -, most már legalább van mire hivatkoznom. Tehát inkább nem megyek el az orvoshoz. Hogy is ne!

Férjem pár napos londoni tartózkodása után tegnap március 19-én – hétfőn tovább állt Dani fiúnkkal a heartrow-i repülőtérre, hogy onnan Atlantic City-be repüljenek.

Most én maradtam itthon, a tél pedig pofátlanul teljes erővel újból meglátogatott bennünket. És látjátok, itt jön, hogy mindennek van előnye és hátránya. De sajnos ennek nincsen előnye. Fűteni kell, fát cipelni a fás kamrából be, a házba. Meg kell tanulni begyújtani stb. Ha Laci itthon lenne, akkor nem lenne erre gondom.

Viszont az internet csodái fölött nem tudok eléggé napirendre térni, mert pld. sikerült fiamékkal beszélnem messengeren keresztül, miközben várták, hogy beengedjék őket a repülőbe. Sőt! Még láthattuk is egymást videón keresztül. Nem csodálatos?

Tünci macskám, ha az ölemben fekszik, miközben a gépen írok, megtanulta, hogy a klaviatúrára ne tegye mancsát, ne szóljon közbe, hogy én mit írok. Manci viszont – mivel ritkán ül az ölemben internetezés közben -, a “Q” és “W” betűket kedveli. Ezzel hinti tele az irományomat pillanatok alatt. Legalább felébredtem.

Március 20. Kedd:

Terikééknél ebédeltem megint resztelt májat főtt burgonyával – milyen úri módon adom elő: nem “krumplival” – és salátával. És utána házi krémesben gyönyörködtek az ízlelő bimbóink. Valami mesés volt. Az ebédelés tényét és fényét még csak növelte, hogy Dávid Laci – Ráckeve előző polgármestere – is velünk ebédelt. Tudjátok! Az élete egy kész regény. Megemésztetlenül küldtem le a kaját, annyira kagylóztam Laci történeteire.

És, most – ahogy folytatom a beszámolómat – már péntek (2018.03.23.) éjjel 23:47 van, és még teljesen éberen. Úgy könnyű frissnek lennem, hogy a délutáni séta és állataim megetetése után egy kicsit leheveredtem. Mikor felébredtem, már besötétedett, és azt hittem kora hajnal van. De nem, este fél hét volt…

Tényleg gyorsan telnek a napok, és Laci hétfőn jön haza.

Amikor (március 25.) vasárnap az új időszámítás szerint fél tizenegykor átvágtáztam Terikéhez kávézni, azt mondja nekem: 

  • Néztél már tükörbe?
  • Nem. Ha tudom, hogy rosszul nézek ki, akkor inkább hagyom. Reggel kitekintettem az ablakon, és láttam, hogy még mindig nyomoronc az időjárás. Az idő-átállítás sem segített a lelkiekben. Most már jó lesz, ha haza jön Laci, mert a helyzet egyre csak fokozódik nálunk. (Értsd: rendetlenség, amerre szem ellát!)

 

Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom az előző részeket (Most látom elborzadva, hogy itt is van mit behoznom:)

20. részt (Én, mint pór nép lánya) itt olvashatod el!

21. részt (A család kitaszítottjai) itt olvashatod el!

22. részt (Tök alsó) itt olvashatod el!

23. részt (Majdnem harakiri) itt olvashatod el!

24. részt (Reggeli kóma) itt olvashatod el!

25. részt (Repülő üzemmód) itt olvashatod el!

26. részt (Laci kontra ÉN) itt olvashatod el!
27. részt (Az emeleten dől el minden) itt olvashatod el!
28. részt (Ráckevei piac) itt olvashatod el!

29. részt (Mit értünk szabadságon) itt olvashatod el!
30. részt (Igen, megérkeztem) itt olvashatod el!

31. részt (Haláli) itt olvashatod el!

32. részt (Nem mindig a méret számít) itt olvashatod el!

33. részt (Felkapjuk a vizet?) itt olvashatod el!

34. részt (A szenvedély öl vagy felemel?) itt olvashatod el! 35. részt (Csicsóka hadművelet avagy NO, AZért) itt olvashatod el!

36. részt (Majd holnap…) itt olvashatod el  

37. részt (A vécé papírtól a felesleges erkély kilépőig) itt olvashatod el!  

38. részt (…de már annyira, hogy robbanásveszély!) itt olvashatod el!

39. részt (Az imádni való MAJD és az őrmester MOST!) itt olvashatod el!

40. részt (Csak nem Gizikééknél vágják a füvet?) itt olvashatjátok el!

41. részt (Én vagyok a főnök) itt olvashatjátok el!

42. részt (Egy hónap teljes rabszolgásítás) itt olvashatjátok el! 

43. részt (Tevőleges boldogság, avagy kezdj el táncolni) itt olvashatjátok el!

44. részt (Jég hátán) itt olvashatjátok el!

45. részt (Kész vagy mindennel?) itt olvashatjátok el!

46. részt (Az út a házhoz vezet) itt olvashatjátok el!

47. részt (Hagyjátok békén a pókokat!) itt olvashatjátok el!

48. részt (Dehogy is akarok nemzeti hős lenni!) itt olvashatjátok el!

49. részt (Hová tünt a harisnyám egy kis darabja) itt olvashatjátok el!) itt olvashatjátok el!

50. részt (“Hagyd már, anya!”) itt olvashatjátok el!

51. részt (Rico, Rico, a Manci-riógató) itt olvashatjátok el! 52. részt (Van-e értelme a kitartásnak?) itt olvashatjátok el!

53. részt (Az utolsó mohikán és Csöpi, a 17 éves kutya) itt olvashatjátok el!

54. részt (Hol vannak a lyukak?) itt olvashatjátok el!

55. részt (A nagyon okos férfiak) itt olvashatjátok el!

56. részt (Gyertyafényes este) itt olvashatjátok el!

57. részt (Csak nem vasárnap van?) itt olvashatjátok el!

58. részt (A jó ember és a terápia) itt olvashatjátok el!

59. részt (Menekülés a zsák fogságából) itt olvashatjátok el!

60. részt (“Hull a hó és hózik, Mici mackó fázik“) itt olvashatjátok el!

61. részt (Az a ronda influenzia és a kis cica invázió) itt olvashatjátok el!

habos felső plusz kalap

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

 

 

 

 

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük