Hajnali légi támadás!

Szombat reggel 9 óra előtt pár perccel. Párom a konyhában készül a délutáni vendégségre, hagymát vág, és közben mérgeskedik. A csípős hagyma szagától mást nem is tehet.

Bár a szokásos távomat lefutottam, de ettől függetlenül még álmosan araszolok a fürdőszoba irányába meztelenül, zuhanyozás céljából. Egyszer csak az öreg rozoga Jóska nyit be a hátsó teraszról. Még szerencse, hogy a mozdulatai nehézkesek, tehát mire kinyitotta, én már bepattantam a fürdőszobába.

Irtó dühös voltam, hogy szombat hajnal tájt vizitál a Jóska.

Lefürödtem és köntösbe bújva el kezdtem kiabálni, mint a fúria, egy sárkány, valami ilyesmiket:

• Jóska, te nem jöhetsz hozzánk reggel tízig. Mi még nem vagyunk fogadóképesek. Főleg én. Kizárt dolog, hogy magamnál vagyok hajnal 9-kor. Megkérlek – a kétségbeeséstől nem kaptam levegőt -, hogy soha többet ne gyere 10 előtt. Jogom van ahhoz, hogy a saját lakásomban, ha akarok reggel meztelenül futkározzak, és ne kelljen másokhoz alkalmazkodnom.
• Jól van, akkor nem jövök egyáltalán -, válaszolta az öreg rozoga, miközben a kupica pálinka legyűrésén fáradozott.
• Én nem azt mondtam, hogy ne gyere, hanem azt, hogy reggel 10-ig, illetve 12-től délután 4-ig nincs fogadó óra.
  Láttam papirusz-szerű arcán, hogy egy kicsit rosszul estek szavaim, erre oda mentem, és adtam neki két cuppanós puszit.
  Ekkor megenyhült egy kicsit.
• Már reggel 7-kor fent voltam.
• Engem az baromira nem érdekel, hogy te mikor vagy fent -, ezt csak félhangosan vágtam oda.
• Nem kell bántani az öreget -, védte Laci a konyhából Jóskát. – Nem is figyeli, mennyi az idő.
• Nem kell bántani, nem kell bántani, de én meg megőrülök, ha nem tudom otthonosan érezni magamat a saját kéglimben.

Jóska ekkor ránézett karórájára. 

Aztán még adtam két cuppanosat Jóska mindkét orcájára, aki így szólt:
– Gyere át hozzánk kávézni.

Ezzel a probléma megoldódott.

Egyébként Laci később annyit fűzött hozzá a dologhoz, hogy ő szólt: – Jóska jön! -, de én nem hallottam. Hogy hallottam volna, ha 9-kor még nem voltam magamnál, hiába futottam le a magam távját? Attól én még nem tértem magamhoz!

Kívánom, hogy mindenki így oldja meg az elmérgesedésre egyébként okot adó eseményeket az életében. Amikor a történések miatt felszívják magukat az emberek, mint például ilyenkor, és egy életre megharagudnak egymásra.

Na, ne!

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!