Sunyi szerelem (15.)

(Nem tudok eltekinteni attól, hogy egy rövid összefoglaló jellemzést adjak barátaimról, akik az életben maradásomnak fontos pillérei voltak abban az időben. Egyszerűen nem tudtok lebeszélni! Még legalább két barátnőm van hátra! Kitartás!)

A kis szemüveges csoda

Éva madár csontozatú (majd elfújja szél), szemüveges, alacsony, csendes szavú nő, aki kortalan, egyébként negyvenhez közel járó nő. Újságíró volt (és milyen nagyszerű cikkeket írt!), de ő is elmenekült

a pályáról. Ugye, milyen érdekes, hogy az értelmes, érzelem-gazdag

író társaim is elmenekülnek az újságírás területéről? A sok közéleti

mocsok megteszi a maga hatását, pedig pont nekik kellene megmaradni, hogy felvegyék a harcot a szenny áradata ellen.

(Én beszélek, aki szintén ott hagytam a pályát.) Az ember azon

csodálkozik, hogy ezzel az igen finom lelkével még életben van.

És nemcsak, hogy életben van, de ráadásul két gyermeknek adott életet, Márknak és Dorkának. A két gyermek két apától van. Egyik

magzatot sem volt szíve elvetetni, hiszen „Isten elleni vétek lett” volna – mondta ő.

Éva soha senkit meg nem bántana, vagy ki nem használna.

Inkább ismerősei élnek vissza végtelenített jóhiszeműségével, például én, amikor nagy bánatomban biztos, hogy megtalálom. És olyankor

csak mondom-mondom, mint a jeruzsálemi Nagy falnál méretes bánatomat bele, az egérke-szerű, békés, kicsit szomorkás képébe.

És annyira jó Évának az empátiakészsége, hogy soha nem bántana meg

senkit sem, hagyja már abba, mert már harmadszorra ragozza

ugyanazt a sztorit. Ha valaki, ő tudja, erre nagy szüksége lehet a másiknak. Igen jó pap lenne, vigaszt nyújt híveinek.

A látszat néha csal

Jutka barátnőm életem nagy barátnői közé tartozik. Akkor ismerkedtünk meg mi, hárman (Erikával később foglalkozom vele is), amikor ugyanarra az angol nyelvtanfolyamra jártunk. Ekkor a fiam lehetett vagy három éves.

Emlékszem, mindig beültünk valamelyik cukrászdába, s nevettünk egymáson. Hamar kiderült számunkra, hogy barátok leszünk.

Jó kedvünkkel – könnyeink potyogtak – magunk köré gyűjtöttük a többieket önkéntelenül. Így aztán egyre többen csatlakoztak hozzánk a lecke utáni kikapcsolódásra.

Jutka egy évvel idősebb nálam. Neki is egy gyermeke van, Saci, aki két évvel idősebb Daninál.

Első benyomásra Jutka egy fegyelmezett, intelligens, választékos beszédű, jóindulatú nő. A második benyomás is ugyanez. Édesanyja

zord szigorral nevelte, „enyhe terrorral” tartotta kordában. Akár

tettlegességre is sor került, ha a kis Jutka négyest merészelt haza vinni az iskolából. Ebből a szeretethiányból kisebbségi komplexusai

keletkeztek, amelyeket csak nagy harcok árán sikerült leküzdenie.

Mindezek ellenére egy nagyszerű, melegszívű ember. Mi, hárman

(a három testőr) körülbelül azonos magasságúak vagyunk. Ő egy kicsit „raktározásra” hajlamos, bár állandóan fogyókúrázik. Egyszerűen nem értem, minek kell fogyókúrázni, ha a végeredmény mindig ugyanaz: nagyobb súly, mint amit szeretne!

Mindent tudományosan közelít meg: az evést (vércsoport szerinti étkezés híve például, csak egészséges alapanyagból

készít saját magának kenyeret stb.), a testének az ápolását. Imádom, amikor kifejti, hogy mi az egészséges táplálkozás és miért, mit kell tennünk, egészségesek legyünk kívül-belül.

Nem nagy háziasszony, de jó anya. Lányával harmonikus a kapcsolata, aki jogásznak tanult.

Azért, hogy Sarolta lediplomázhasson, Jutka igen sokat tett, és mindig is háttérbe szorította saját érdekeit. Jelenleg egy probléma van csak,

azt pedig elég súlyosnak tűnik: Saci, aki szép (hasonlatos egy őz gidához), művelt, végtelenül kedves lány, állandóan nálánál

„értéktelenebb” manusokba gabalyodik. Jutkát pedig ez a tény állatira lehangolja, egyszerűen lelki beteg lesz a gondolatára. Próbálja magát

fegyelmezni, ismételgeti magában rendületlenül: mindenki a saját maga kárán tanulja meg…

Ám ez az igazság nem vigasztalja. (A későbbiekben viszont mennyire

megváltozott a véleménye vejéről! Hihetetlen, mekkora fordulatot

vett hozzáállása a fiatal férfihoz. Az évek folyamán megismerte annak rejtett, jó tulajdonságait: segítőkészségét, hogy rá mindig lehet

számítani stb. – és végre egy életre szent a béke.) Hosszú évek óta

bankban dolgozik, bár ő inkább tanítani szeretne. Az oktatás csakugyan testhez állóbb, hiszen lelkiismeretes, emberszerető lény.

Az előző munkahelyén is majdnem tönkre ment főnöknője kegyetlenkedése miatt. Hála Istennek – persze ehhez kellett jó pár

év – búcsút mondva a szikla szívű főnöknőnek egy újabb bankban

találta meg helyét, ahol oktathat is, és végre megbecsülik munkáját,

emberségét.

Férjét nem sikerült megfejtenem. Gyula egy szintén művelt, kicsit talán csendesebb kiadású, mint felesége, a reklámszakmában dolgozó,

középkorú, cigarettáról lemondani nem tudó férfi.

Az ő házasságuk a polgári életre van kihegyezve. Színházba járnak, kiállításokat látogatnak, szeretik a szépet, a jót. Gyula fantasztikus nagy, humán erénye, hogy beteg, ápolásra szoruló édesanyjával él együtt.

Így csak hétvégén látható együtt a két fél, ami jó is meg nem is. Jutka megtanult függetlenül élni a másiktól. Ezen önállóság előnyére

vált, de vajon mi lesz, ha meghal Gyula édesanyja egyszer?

Akkor – a több éve tartó „különélés” után – ismét „összeköltöznek”, és meg kell tanulniuk egymáshoz idomulniuk.

A folytatás nem marad el…

A beköszöntőt itt olvashatjátok el!

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el!

A 4. részt itt olvashatjátok el!

Az 5. részt itt olvashatjátok el!

A 6. részt itt olvashatjátok el!

A 7. részt itt olvashatod el!