Igen

Három-négy hét múlva mit látok a beérkezett email-jaim között egy hétfői napon? Márk írta:

„Szeretkezzünk, időpontot egyeztessünk vagy tűnjünk el egymás életéből.”

„Ühm” -, köszörültem torkomat. „Ez az ürge mégis csak komolyan gondolta ezt a szex dolgot. Azt hittem, a múltkor csak szórakozott velem. Ennek már fele sem tréfa.”

Válasz még aznap délután ment Internetről:

„Rendben, de csak jövő héten, mert a férjemmel készültünk a múlt hétvégén a hosszú télre, és körfűrésszel majdnem lenyiszálta a jobb

kezemről a gyűrűs ujjamat. Most a fájdalomtól semmi másra nem

tudok koncentrálni. Magamba kell egy kicsit szállnom. Jövő héten majd

egyeztetünk időpontot.”

Aznap este – mikor épp egy ügyfél házához baktattam, a kocsiból kiszállva -, hirtelen ötlettől vezérelve, felhőtlen jókedvvel felhívtam

Márkot:

– Szia, megkaptad az email-omat?

– Még nem voltam otthon, de meg fogom nézni természetesen. Mit írtál?

– Azt, hogy igen – szinte üvöltöttem ezt a pici szót: IGEN. – Igen – ismételtem meg boldogan. Már nem is értettem, a másik mit mond,

csak azt érzékeltem, hogy a férfi örül, és hozzám hasonlóan örömében

össze-vissza beszél. Aztán boldogan búcsúzkodtunk.

Nem volt tétje még a randevúnak, csak jóleső izgalma, mint amikor tudjuk, hogy valami jó fog velünk történni. Még nem tudjuk biztosan,

mi, csak a nagyszerűségében vagyunk bizonyosak. Minden simán, gördülékenyen megy a maga útján, nem idegesít senki és semmi.

Otthon hiába károg a párod, a gyerek szokásos hülyeségeivel sem húz fel. A belső jó érzés – ez a mindent elsöprő valóság.

Mi az én szexepilem?

Már „megvettük a jegyet” a pénztárnál – a plakátok csábítóan csalogatják a tuti jó filmre a közönséget -, és szép kényelmesen,

pattogatott kukoricával és jeges Colával slattyogsz a helyedre. Majd

szép komótosan beülsz a számozott helyedre.

Amikor a mozilátogatókat terelik különböző hangeffektusokkal az „arénába”, ennek Márk email-válasza felel meg:

„Vigyázz magadra, a gyűrűs ujj sérülése azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálsz vagy csinál a párod. Nézz körül a házad táján. Valami

veszély fenyeget. Ah, lehet, hogy én vagyok a végzeted?

Akkor jövő héten találkozunk.”

„Hogy Te lennél a végzetem?” – kérdeztem kajánul magamban -, „azt kétlem.” (Utólag azért tudom, hogy valahol igaza van.)

És csakugyan a rá következő héten már hétfőn felhívtam Márkot, mivel tudnom kellett az időbeosztásomat. Az utolsó percekben nem akartam kapkodni. A munkámat sem hanyagolhattam el.

– Találkozzunk szerdán – javasoltam.

– Nem, inkább kedden – szólt az ellenjavallat a férfi részéről.

– Nekem az nem jó, kedden mindig értekezünk legalább fél napon keresztül -, hangom egy kissé panaszosan csengett. – Akkor találkozzunk csütörtökön délelőtt 11-kor.

– Rendben. A Nyugati pályaudvar előtt, az óránál -, javasolta a férfi.

– Jó.

A randevú előtti este – mint valami hadi tanácskozásra – összejöttünk egy kávézóban a nagy körúton mi három, régi barátnő: Erika, Jutka és

én. Fő téma az volt, hogy miképpen viselkedjek a randevún. Persze

mindenki tudatában volt annak, hogy bármit is mondanak (Jutka

váltig hangoztatta, hogy ne vegyem túl komolyan a férfit, csak „használjam őt”), úgyis azt fogom tenni, amit akarok. Mindig is önfejű

voltam, és nem hagytam beleszólást a dolgaimba. Ez az én szexepilem.

A folytatás nem marad el…

A beköszöntőt itt olvashatjátok el!

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el!