Simonék félrebeszélnek (34.) A szenvedély öl vagy felemel?

Élni hagyni tudni kell!

– Igen, valószínűleg nekem is meg kell tanulnom “önállóan” érezni és gondolkodni, nem függeni a másiktól -, mondja Kriszta. – Rossz politika: csak akkor legyek boldog, ha a másik egy kis boldogságmorzsát hullajt le a boldogság asztaláról.

– Pontosan így van. Ezért van az, hogy ha egy hosszú házasságból valamelyik fél eltávozik örökre, a másik gyakorlatilag utána hal, mert nem tud magával mit kezdeni, az érzelmi karót, mint a gyenge virágot hozzá kötözték idáig, eltűnik -, és ő önállótlanságánál fogva elpusztul. Persze abba is belehalhat, hogy a szeretett lénytől örökre el kell búcsúznia.

– Kriszta, tudod, nekem egyszerű a dolgom, mert igazából Lacit senkihez sem hasonlítom, illetve nem is szoktam egymáshoz hasonlítani az embereket. Mert még családon belül is annyira másfélék vagyunk, tehát akkor nem érdemes azt ismételgetni, hogy “bezzeg Hufnager Pistihez kellett volna feleségül mennem” – mondta a Mézga Géza sipító hangú felesége. Én már bölcsebb vagyok, és megtanultam elfogadni azt a jót, amit kapok. Megtanultam a jó tulajdonságokat kibontani a másikból, a rosszakat meg megpróbálom közömbösíteni.

Persze nem ezekkel a szavakkal mondtam, de ez  volt az értelme.

Kriszta így  válaszolt:

– Szeretem Danit, és igazad van, meg próbálok valahogyan máshogy hozzá állni ehhez a kérdéshez.

 

– Mert ha elvesszük a másik szenvedélyét, ami élteti, akkor mi marad neki? Csak rácsok fogják körülvenni! A szenvedélyek éltetnek bennünket. Viszont mekkora előny, hogy nem cigarettázik, nem narkózik és italozik, nem keveredik rossz társaságba?

Ekkor volt az a pont, hogy mégis csak kértem egy kupica házi pálinkát, amitől tíz percig fuldokoltam.

– De ha abból indulunk ki, hogy a lejjebb levőkhöz hasonlítjuk magunkat, akkor a fejlődéstől is elzárjuk a lehetőséget -, válaszol Kriszta.

– Rá kell bukkannunk arra a forrásra, ami az élet szenvedélye nálunk. Mert a szenvedély az egy hajtó motor. Ha egy ilyen ember mellett – csak – elmész símán, érzed, hogy ő egy szenvedélyes ember. Még jó pár “akción” keresztül mész, mire tudatában leszel annak, hogy a különböző szituációkban hogyan is reagálj -, jegyzem meg. – Ám egy  tanulsága mégis csak van ennek a legutóbbi kirohanásodnak!

– Mi az? -, kérdezték kórusban a fiatalok.

– Az, hogy a “férfiúi kötelességednek” eleget kell tenni, Dani. Ebben az esetben kevesebb morgolódásnak teszed ki magadat, és egy nagyon fontos problémát kapásból orvosolsz. Bár ez a “kötelesség” eléggé nyögve-nyelősen hangzik, mert hogy lehet az örömforrást a kötelességek közé sorolni?

 

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/


Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük