Simonék félrebeszélnek (21.) A család kitaszítottjai!

A családját nem válogathatja meg az ember. Ez jó is meg nem is. Néha akaratlanul furcsa szövevényekbe bonyolódsz.

– Miattad nem hívott meg Ildikó a lánya esküvőjére -, mondta pénteken a telefonba emelt hangon férjem. Ilyenkor hangja elvékonyodik és bántó fejhangon beszél.
– Hogyhogy miattam? -, kérdeztem egy kissé szintén emelt hangon.
– A múltkor beszéltem a Pistával (ő az öccse Lacinak), és véletlenül elszólta, hogy mindenki ott volt. A legrenitenskedőbb rokon is, barátok, a pókhasú, a gödhes barát, mindenki, csak mi nem voltunk ott. Miattad!!!

Éljen az ifjú pár!

Sógornőmről annyit kell tudni, hogy az ötvenes éveinek az elején tart, 175 centi körüli, jó testalkatú, szemüveges, kissé kemény orrú hölgy. Mindig szigorúan néz maga köré, és lehet látni rajta, hogy megvan a véleménye azokról az ember társairól, akik nem a milliomosok közé tartoznak. Vagyis élhetetlenek.

Az a típusú ember, aki nem tudja elviselni, hogy valaki tőle eltérő módon vélekedik bármiről. Az számára elfogadhatatlan és személye elleni merényletként éli meg.

Én valóban nem az ő ízlésvilágának megfelő egyed vagyok. Ez teljesen így van, mert amikor felkelek, akkor nem így kezdem:
– Hová tegyem a pénzem, milyen befektetésbe kezdjek? Eladjam az egyik ingatlanomat vagy felújítsam?

Nekem barátom többek között a csóré, volt gyári munkás, 89 éves Balázs Tivadarné, Erzsike néni – házunkban lakik – vagy a nem kevésbé csóré ráckevei Gizike és a Rozoga Jóska.

Ha találkozik egy ismerősével, akkor nem köszön, ehelyett ezt mondja:
– Jaj, borzasztó, nincs pénzem.
Vannak nektek is olyan ismerősötök, aki állandóan sírnak, és közben…

Az tartja a mondás, hogy aki sír, attól el kell venni. Én nem mondom ezt, de nem hiszem, hogy valaki másképpen gondolkodik, mint én, ezért a kitaszítottak hatalmas birodalmába kell száműznöm.

Évekig voltak száműzöttek sógoromék (férjem református lelkész öccse, Pistáról és a családról van szó) is. Mindegy, hogy ki miatt. Könyörgöm, hol vagyunk attól, hogy tökéletesek legyünk? Kinek képzeljük magunkat? A jó Istennek?

Ő mondhatja, hogy tökéletes, de mi, emberek ettől a perfekt létezéstől annyira, de annyira távol vagyunk. Ha mi nem vagyunk tökéletesek, akkor miért várjuk el a másiktól, hogy tökéletes legyen és gondolatolvasó?

Üdvözletét küldi nektek Simon Mara, a kitaszított pária

l. részt itt olvashatjátok el!

2. részt itt olvashatjátok el!

3. részt itt olvashatjátok el!

5. részt itt olvashatjátok el!

6. részt itt olvashatjátok el!

7. részt itt olvashatjátok el!

8. részt itt olvashatjátok el!

9. részt itt olvashatjátok el!

10.részt itt olvashatjátok el!

11. részt itt olvashatjátok el!

12. részt itt olvashatjátok el!