Simonék félrebeszélnek (58.) Jó ember és a terápia

Haza jött az én uram és parancsolóm a templomból fél tizenkettő körül. A templomba járás vasárnap délelőttönként esedékes! Jó ember!

Természetesen senkit nem akarok megbántani, de a templomba járók egy része – nem mondom, hányada – azon fajtából valók, akik kifelé fantasztikusan színjeles magaviseletűek, ám a küszöbön belül pedig a nagy rendszeretetükkel, mániájukkal tönkre teszik a környezetüket.

Gyakorlatilag csak a saját szemszögükből vizsgálják az eseményeket. A lényeg az, hogy mi látszik egy kül-szemlélőnek: JÓ EMBER.

  • Miért nem csináltál levest? Te semmiről sem gondoskodsz! -, láttam, eljött a JÓ EMBER ideje, amikor semmi sem érdekli, egyedül csak az, hogyan gázolhat át a másikon.
  • Bocsi, teljesen elfeledkeztem a levesről, mert azt hittem, hogy tegnapról maradt még. – Végül is igazam volt, mert a pörköltből, a rizi-biziből is bőven maradt, valamint a céklából is.
  • De a leves… -, és folytatta, ömlött ebből a szent emberből a dörgedelem. Igazi hárpiák is megirigyelhetnék ezeket a szófordulatokat. Ilyen szófordulat a Hufnager Pisti-féle. A Mézga családból a Paula sopánkodott mindig, hogy miért nem a Hufnager Pistihez ment férjhez. Na, ezek és az ehhez hasonló, szimpla-pórnép dumák tudnak a plafonra kenni engem. Vagy amikor összehasonlítanak valakivel. Ez a közönséges gondolkodású emberek egyik erőssége, amikor pld. két testvért hasonlítgatnak állandóan össze. Bezzeg a bátyád milyen jó tanuló, hogy segít itthon stb. stb. Aztán a jó tanuló gyerekből lesz egy aktakukac, a másikból, a tüzes csikóból pedig jól menő vállalkozó. Tudom, most nem ez a téma. 
  • És én pontosan ilyen kerge kecskének nézek ki:

Szóval, a “mi lett volna”, “bezzeg Tündike”, “Hufnager Pisti” és társaitól lúdbőrözik a hátam. S íme konkretizálom a mai napra vonatkozóan:

  • Te semmilyen kajában nem gondolkodsz. Mi lett volna, ha az a kis pörkölt nem lett volna?
  • De volt pörkölt! És milyen finom! -, lelkesedtem.
  • Befejeztem a sütés-főzést! -, ez a végkonklúzió férjem részéről.

Látom, kiástuk a csatabárdot.

  • Nekem mindegy, jó kis pecsenye zsíros kenyér hagymával bőven elég lesz ebédre is.

Most mindentől függetlenül – nem tartozik a sztoriba – eszembe jutott a napokban egy bizonyos párbeszéd, ami egy ráckevei iskola gondnokával zajlott le.

Már második alkalommal nem volt a vécében világítás. Hetente csütörtökönként ide megyünk edzeni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy picurka fény sem szüremlik be oda a mellékhelyiségbe, mivel nincs ablaka. Megkérdeztem a félfogú gondnokot, hogy miért nincs. És – ami lényeg – intézkedjen a következő alkalomra, mert a sztorit megírom a blogomban.

Harmadszorra mentünk, de még mindig sötétben tapogatóztunk. Ebbe a tornaterembe hetente több száz lány és érett korú nő fordul meg egyébként. A tornaterem használatáért kemény pénzeket kérnek el. Egy erdőnyi égőt tudnának rajta vásárolni, az egész várost ünnepi díszkivilágítással örvendeztethetnék meg.

Nem akarom hosszú lére ereszteni. Végül harmadszorra újból megkérdeztem, “mizujs”?

  • Nem is az égővel van a baj, hanem a kapcsolóval, ahhoz pedig szakember kell, aki pedig szabin van -, hangzott a válasz.

Mondtam ennek a félfogúnak – mindenkit el szoktam nevezni, így, precízen elém tornyosul a túlsúlytól kissé eltorzult arca, melyen a két szeme kissé megrebbent, mikor meglátott engem.

  • Miért írná meg? – hangjában őszinte kíváncsiság.
  • Ez részemről terápia. A hülyeséget, a bánatot átadom a “papírnak”.

 

U.i.: Azóta már két év eltelt, és még semmi változás. Szó szerint sötétség ölel át bennünket változatlan. Állítólag lesz egy nagy felújítás (idén, 2019 nyarára tervezték) vagy lebuldózerezik és sportcsarnokot építenek a helyében. Ám akármi és akármikor lesz, egyrészt mi minden héten oda járunk edzeni és mások is, másrészt mekkora impotens banda ez a ráckevei általános iskolai vezetőség? Nem tudtak pályázni, amikor úgy dobják utána az iskoláknak a korszerűsítési lehetőséget? Milyen vezetőség ez?

Most – ahogy írom a soraimat, 2019. 11. 13-a van – égő változatlanul nincs a vécében, minden omladozik, a tisztasággal baromira hadilábon áll a mi félfogú barátunk. Csak tudnám, miért kapja a fizetését, ha semmit nem csinálnak meg?

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

 

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük