Dubaj (15.) Szóval, mi is volt, hogy is volt?

 

Ahogy éppen azon morfondíroztam, honnan szerzek egy beköszöntő fotót, mikor megláttam, hogy egy jó kis névnapi buliról nem is számoltam be nektek. A filippinók a világ minden pontján filippinók maradnak. Mit értek ez alatt? Ők a születésnapi bulikat irtó komolyan veszik. Ilyenkor minden energiájukat összpontosítják, és mindent beleadnak. Ezt már megtapasztaltam Londonban is nem egyszer. (Buli London szélén.)

Amikor Dubajban jártunk, éppen Grace – kis menyem nővérének – hét éves fiának, Aboodynak a szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak.

 

Voltunk páran – talán csak a vendégség fele látható ezen a fotón:

A szűk baráti és családi kör:

 

Egy éttermet béreltünk ki, hogy az a sok ember elférjen. Ennyi erővel már egy egész sportarénát is igénybe vehettünk volna. A jó kis kaja mellett műsorral is kedveskedtek a gyerekeknek, na meg nekünk, felnőtteknek.

És ha zenéről van szó, nem tudom magam visszafogni:

Most legyek ünneprontó? Basszus, hát, nem én vagyok a világ ügyeletes vécés nénije? De, bizony! Szóval amikor el szerettem volna menni a vécére, kiderült, hogy ott, abban a hatalmas étteremben nem volt illemhely, át kellett menni az utca másik oldalára, be egy bevásárló központba, ott fel az emeletre mozgó lépcsőn és végre rábukkantunk az értékes mellékhelyiségre. Hüm, hüm…

Néha ismétlem magam, de szerintem ez nem baj, ez csak azt jelentheti, hogy fontos dolog számomra, mint pld. az is, hogy Laci mennyire nem akart igazából elmenni Dubajba. Ám most nem vonhatta ki magát ebből!

  • Ha majd a sok gyűrődés után haza jössz, azt fogod mondani, hogy de szuper volt! -, biztattam férjemet.
  • Na, ez az! A „sok gyűrődés”! – És egyre magasabbra emelte hangját. – Ez az, amit egyáltalán nem akarok.

Ilyen és ehhez hasonló beszélgetések hangoztak el Simonéknál a nagy utat megelőzően itt, a falu végen. És milyen érdekes – így, jó egy hónap távlatában -, már egészen másképpen nyilatkozik a dubaji „kiruccanásunkról” Laci.

Összefoglalva az ottani élményeimet női oldalról megfogalmazva: a nők rövid kis gatyeszokban, tunikákban pompáztak alig fedett keblekkel, és senkit nem zavart.

Én visszafogtam magam – tőlem szokatlan módon. Kivéve persze a bikini. Jah! (Két földrész találkozása.) Erről az jut eszembe, hogy már indulás előtt voltunk pár pillanattal, mikor eszembe jutott, hogy „csak” fürdőruhát nem tettem be. Nem akartam idegesíteni páromat, hogy éppen keresem a fürdő rucimat. Az egyrészes fürdőruhámat már meg sem találtam. Így maradt a két fekete bikini. Egyik sem éppen iszlám országba illő, de hát, ez van!

Mindig azt szoktam mondani, hogy még a sivatagban sem dobnék el egy csikket sem. (Itt meg kell említenem azt az egyszerű tényt, hogy valóban november 7-e óta leszoktam a cigarettáról. Egy szálat sem szívtam és nem is fogok.)

A szeméttel kapcsolatos megállapításom igaz is, ám mit láttam a púderszerű, isteni homoktenger kellős közepén? A lelkiismeretlen emberek eldobálják ugyanúgy az üres kajás dobozokat, papír zacskót, csikket stb., mert hogy ott úgy sem számít! Miért nem számít? Magadnak, magad felé nem számít? Akkor hogyan értékeled saját magadat, mennyire vagy fontos magadnak? Az eldobott szemét – bármilyen kicsi is az – olyan, mint egy káromkodás.

Nem láttunk koldusokat, kéregetőket! Ez nem is nagy csoda, mert a „nagyfőnök” gatyába rázza a népet. Munka van dögivel. Aki lusta, kiteszik a szűrét határon túlra.

Az utolsó nap (2019. 02. 28-án) könnyes búcsút vettünk az apró vöröshangyáktól, amelyek felfedezték az apartman konyhai pultjára kitett nagyon finom müzlit és egyéb finomságot, a mézet stb.

Agyő Totó papa, Angelina mama! Hát, a bébi-uncsi viszont édes, imádom. Imádom a kis gőgicsélő hangját, visongását. Ő a csúcs!

Nézzétek meg ezt a fotót! Apa és fia. Micsoda összhang!

 

Mikor haza érkeztünk, pár percre felmentem a Facebook-ra, férjem így kommentálta:

  • Mara, kezdjél belefolyni az életbe!”
  • De hát, most vagyok benne igazán – mondtam -, hiszen éppen „fészbukkozom”. 

 

Dubajról megírt blogok:

 

Minden utazás egy tűzpróba. Ezzel jellemezhető legjobban Dubaiban tett látogatásunk. Dubait ismerők és kevésbé jártasak, előre! Tevére fel!

https://simonmara.com/category/dubai/

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

Cikkajánló

4 thoughts on “Dubaj (15.) Szóval, mi is volt, hogy is volt?

  1. Superb site you have here but I was wondering if you knew of any forums that cover the same
    topics talked about in this article? I’d really like to be a part of group where I can get feedback from other knowledgeable people that share the same interest.
    If you have any recommendations, please let me know. Thanks!

  2. It’s really a nice and helpful piece of info. I am glad that you shared this helpful information with us. Please keep us up to date like this. Thanks for sharing.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük