Simonék félrebeszélnek (18) Mázolok, tehát vagyok!

Vasárnap kora este jöttem haza, mivel az autóm közlekedés-biztonsági szempontból – hu, de jól hangzik, csak tudnám, mit jelent? – teljesen alkalmatlan a sötétben való cirkálásra. Ugyanis köztudott, hogy én éjszaka szeretek vezetni, amikor csak ámokfutókkal találkozom, mint én magam. Köszöntjük egymást réveteg mosollyal, és meg próbáljuk megelőzni a másikat.

Sosem felejtem el, amikor először ültem a kis Polskimba, hogy este menjek valahová tárgyalni. Rendben, ha akkor ér rá a kedves ügyfél, akkor megyek. El is mentem a világ végére, meg is találtam a kedves ügyfelet, talán még kötöttem is biztosítást. Nagy boldogan jövök haza, és úgy éreztem, hogy valahogy nem látok jól. Gondoltam, rossz a közvilágítás. Néha még a járdára is szinte felmentem.

Férjem már aggódott értem, és kint várt a loggián. Laci arany lélek! Boldogan haza lavíroztam, és a büszkeség csak úgy sugárzott rólam. Erre Laci:

– Te nem kapcsoltad fel az autód világítását?

Na, igen. Ezért köszöntöttek autós társaim lámpavillogtatással, hogy figyeljek oda a világításomra. Én meg azt hittem, hogy ilyen aranyosak, mert látják, kissé be vagyok szarva a volán mögött.

És akkora, elementáris zivatar volt, hogy amúgy sem láttam a hatalmas özönvíztől.

Szóval haza jövök, és azt mondom magamnak ma, szent vasárnapon (2015. április 19-én):

– Te, Mara (ha ezt gyorsan mondjuk, akkor felvidámodunk, próbáljátok ki!) Szóval, Te-Mara, nem vált be Viorel, nem vált be egy egész gárda mesterember, nem vált be aranyos férjed, Laci, Te következel.

Bár igaz, hogy hétfőre szántam a festést, de azt mondtam, egy életem, egy halálom, a festést megpróbálom.

Elővettem a létrát, ecsetet, hengert. Még a festéket is megtaláltam. El kezdtem festeni, és egyre inkább azt vettem észre, hogy mindenütt festékes már az egész fürdőszoba, csak ott nem, ahol kellene.

Ráadásul a fürdőkád fölött még apró kis hólyagok is keletkeztek a falon. Ekkor azt mondtam, miután már mindenütt csak festéknyomokat találtam, hogy akkor feladom.

– Fel-a-doooom? Én? Amikor nekem van egy Don’t give up rovatom? Na, ne. Így neki álltam, és kifestettem a fürdőszobát. Holnap még egyszer bekenem. Nem tudom…

 

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

habos felső plusz kalap

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

Cikkajánló

One thought on “Simonék félrebeszélnek (18) Mázolok, tehát vagyok!

  1. Write more, thats all I have to say. Literally, it seems as though you relied on the video to make your point. You obviously know what youre talking about, why waste your intelligence on just posting videos to your blog when you could be giving us something informative to read?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük