Mint már a múltkori blogomban ecseteltem, éreztem már magamat jobban is. Kicsit – pár hétre – kiment belőlem az élet, ám sosem tart semmi sem örökké. Tehát a rossz is jóra fordul.
Csak legyen elég türelmünk és hozzáértésünk, hogy megússzuk a mélyrepüléseket, és talán az sem árt, ha egy kicsit a „jelekből” is olvasunk. Ha ködös a kép, az azért van, mert valóban nem oktatható a jelekből való olvasás, viszont kellő alázattal el lehet sajátítani.
Vegyük az én példámat, hiszen – mint már mondtam – kéznél vagyok. Hetekig ágy-közeli állapotban léteztem. Ez nem a legjobb, mert nemcsak a tested ernyedt és a mozgás gondolatától is kiráz a hideg, de a lelked is olyan, mint egy szárnyaszegett madár.
Ám nálam a jelek akkor kezdtek kirajzolódni, amikor hétvégén azt mondtam magamnak: „Ide figyelj, Mara! Ez így nem mehet tovább, hogy Te nem csinálsz semmit, és attól is baromira elfáradsz. Te, bizony, mész Claudia edzésére, ha tetszik, ha nem. Tehát betápláltam magamba ezt a programot. Ekkor még nagy lelkesedés nem szállt meg – ez igaz -, ám a vezérhangya már izgatottan jött-ment. Aztán jött a hétfő. Magdikával egyeztettem, hogy én is csatlakozom hozzá. Ekkor már nem lehetett visszakozni, bár az energiaszintemmel még mindig elég nagy bajok voltak.
Kedden azt mondtam, bár nem vagyok jól, de ennél rosszabbul már úgy sem leszek, tehát megyek.
Kedden este mikor megláttam az Szigetújfalui Művelődési házban a jól ismert csajokat, öröm töltötte el szívemet, és amikor Clau bekapcsolta a magnót, és széles taglejtésekkel fejezte ki azon óhaját, hogy kapcsoljunk rá az 5. sebességre, már elragadott a hév. Végig bírtam szusszal, és irtóra jól esett, hogy végre visszatérhettem a jól bevált rendszeremhez.
Hurrá, megyünk Clauhoz edzeni megint!
U.i.: Ehhez szorosan tartozik, hogy amikor csütörtökön Pestre mentem ügyeimet intézni, éreztem, hogy nincs valami rendben. A hasmenés egyre gyakrabban kapott el, és csak azon imádkoztam, hogy legalább ne útközben! „Atyám, add, hogy megússzam!”
Amikor haza érkeztem, még épphogy be tudtam parkolni a kertbe, és már rohantam is…
Ebben a blogban pedig megnézhetitek, hogyan lehet eltölteni egy igazi, vérforraló szombat délutánt!
Clau 2. Ki itt belépsz, hagyj fel azzal is, amid nincs!
Clau 3. Még ezt az utolsót…
Clau 4. Clau Szülinapi meglepetések sora
Clau 5. Magyar táncosok a kínai VB-én
Gyakorlatilag Clauval karöltve tevékenykedünk az egészségünk megtartásában. Annyi különbséggel, hogy az én profilom a lelki egészség megszerzése. A Szöszi-NET többek között erről híres:
9. rész (Emberi kapcsolatok és más egyéb)
10. rész (A fiatal halász is kiveti hálóját)
11. rész (Titkos szeglet az üzenetek között)
12. rész (Játszani a szavakkal…)
13. rész (Csak legyen már vége)
14. rész (A porszívás rejtelmei)
15. rész (Húsvéti medvehagyma vadászat)
16. rész (Szöszi-net Reggeli cviki puszi)
17. rész (Facebook leckék kezdőknek és haladóknak)
18. rész (Facebook leckék avagy Már megint mi van?)
19. rész (Fő a frissesség!)
20. rész (Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE)
21. rész (Popi és a kutya kozmetika)
22. rész (Tükröm, tükröm, mondd meg nekem…)
23. rész (Vegyél tőlem szeretetet)
24. rész (Már csak azért is)
25. rész (Az ismeretlen jótevő avagy HOL AZ A GOMB?)
26. rész Miért olyan bonyolult minden, avagy hol a papucsom?
27. rész (Karácsony)
28. rész (Reggeli cviki puszi)
29. rész (A boldogság belső munka)
30. rész (Frázis-puffogtatók előre!)
31. rész (Drága, jó Juliska néni!)
32. rész (Madár távlatból, vagy legyél zizi!)
33. rész („Lehetséges kéretlen tartalom”
34. rész (Van benne valami, csak tudnám, hogy mi?)
35. rész (Kitalálom, hogy mit ne írjál)
36. rész (Rám jár a rúd)
44. rész (Széllel szemben nem jó…)
45. rész (A biztosító még csak nem is dünnyög!)
46. rész (Popi jó kislány lett)
47. rész (Aktuális életérzés – mégha nem is bombasztikus cím)
48. rész (Akkor menjünk úszni!)
49. rész (Hogyan szeressem magamat?)
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com
INSTAGRAM: simonmara54