Londoni tévelygések (80.) V&A Childhood Museum

Az 1852-ben alapított londoni Victoria és Albert Múzeumot (a továbbiakban: V&A) az Egyesült Királyság Nemzeti Iparművészeti Múzeumaként tartanak számon. Bethnal Green-ben található, jól megközelíthető helyen, a metrótól két percnyire, gyermekek számára készült tárgyakra specializálódott.

Az alábbiakat a Wikipédiából szedem, mert bizony magamtól az életben sem tudnánk meg ennyi mindent: V&A) a világ legnagyobb iparművészeti és dekorációs művészettel foglalkozó múzeuma, amelynek állandó gyűjteménye több mint 2,27 millió tárgyat foglal magában. (Vajon egy babaház egy darabnak számít, vagy pedig az abban szereplő sok-sok kis tárgyacska, akár a benne szereplő edények, kis szőnyegek stb. azok mind külön-külön számítják be a nagy összesbe?)

A múzeum a világ legnagyobb posztklasszikus szobrászgyűjteményének tulajdonosa, és az olasz reneszánsz tárgyak itteni tárolása a legnagyobb Olaszországon kívül. Ázsia tanszékei között szerepel a Dél-Ázsia, Kína, Japán, Korea és az iszlám világ művészete. A kelet-ázsiai kollekciók a legjobbak Európában, különös tekintettel a kerámia és a fémmegmunkálásokra, míg az iszlám gyűjtemény a nyugati világ egyik legnagyobb gyűjteménye. Összességében ez a világ egyik legnagyobb múzeuma.

Ahogy beléptem a múzeumba, rögtön kíváncsi lettem, mi-mindent rejteget ez a hatalmas, levegős épület? A gyermeki énem rögtön életre kelt. Örömmel nézegettem a 16-17. századi játékokat, babakocsikat, gyermek ülőkéket stb. Istenem, milyen apró részletességgel készítették el a babák korhű ruháit, a kis babaházak berendezésének minden szösszenetét.

Ez a múzeum is, mint a british múzeumokat egységesen jellemzi: ingyenes. Itt pedig szemügyre vehetitek, melyek azok a látnivalók – számszerűen tíz – , amelyeket érdemes megnézni Londonban, és még belépő díjat sem kell fizetni.

Milyen szuper lehetett az akkori gyerekeknek, akik ezekkel a csoda dolgokkal játszhattak. Van azonban egy erős gyanúm, nem a paraszt emberek gyermekei lehettek azok az Isten kegyeltjei…

Meg kell jegyeznem, nekem is volt baba házacskám, vagy valami afféle, de én azt hogy élveztem! Pld. amikor a csongrádi nagymamáméknál voltam, azonos korú, kedvenc Kati unokatestvéremmel, egy fiókot berendeztünk babaszobának. Ám a bútorok gyurmából és a kertben található növényekből készültek.

A fantáziánk tökéletesen működött. Kitaláltunk történeteket, és ezt a történetet a gyurma figurákkal játszattuk el, eljátszottunk mi egész nap, ha nem éppen a Tiszán fürödtünk. Nem éreztük, hogy szegények lennénk, hiszen a fantázia világa annyira gazdag, de annyira.

Bocs, egy kicsit elkalandoztam. Hol is tartottam? Ja, igen.

Ebben a múzeumban sok lehetőség van a játékra, beülhetnek a gyerekek egy jó nagy, autónak készült alkotásba, ahol a legizgalmasabb alkatrésze ennek a játéknak: a kormánykerék. Azt mindenki meg akarja egy kicsit tekergetni, aztán a csöppségek építhetnek, amit csak akarnak, játszhatnak babaházzal. Soroljam? Érdemes gyerekekkel elmenni, családi programot csinálni. 

Viszont van egy jóindulatú megállapításom. Sosem mondtam még ilyet, hogy a gyerek kezét állandóan törölgetni kell fertőtlenítő kendőcskével, mert a kisebb gyerekek előszeretettel kapják be saját ujjukat. Ebből pedig az következik, hogy úgy járnak, mint Eki unokám, aki valami jó kis vírust beszerzett itt, és kiütések jelentkeztek az egész testét. Szegény bébi irtó nyűgös volt napokig.

Így kellett lemondani egy társas ebédelést egy jó kis étteremben, fiam szülinapi bulija már nélkülem zajlott le, mivel el kellett tolni a partit egy később időpontra, amikor már Londont magam mögött hagytam.

Viszont akárhogy is nézem, sokat gazdagodtam lélekben, mert tíz napot tölthettem együtt a kis unokámmal, Ekivel, a fiammal és nem utolsó sorban Krisztinával, az ifjú anyával, akinek bizony mostanában igen csak megszaporodott a dolga. El kell látnia a háztartást úgy, hogy egy örökké nyüzsgő, totyogó gyermeket kell közben szemmel tartania.