Londoni tévelygés (36.) Valentin napi gyűrődés

Csak a farkát láthattam volna…

Ma, vasárnap – 1916. február 14-én – valahol mindig evett a fene. Nagyon rákapcsoltam. A délelőttömről majd egy másik blogban fogok beszámolni.

A Valentin napon túlesek – így legalább nem lesz lelkiismeret-furdalásom. Hétvégén mindig felbolydul London bármilyen közönséges vasárnapról is essen szó, de ma…

Ez egy kicsit túlzás – magunk között szólva. A Valentin napnak még talán olyan vonzata is van, hogy február eleje a kínai időszámítás szerint az év kezdete, és a kínaiaknak, mint jó kereskedőknek, minden lehetőséget ki kell használni az önreklámozásra. Én is ezt tenném az ő helyükben.

Csak a farkát láthattam volna annak a kínai sárkánynak, amelyik ott „ropta” a táncot tőlem pár méternyire. Ám olyan tömör emberáradat vett körül engem, hogy ha mondjuk, elájultam volna, állva maradok, mert megtartanak a körülöttem levő emberek.

Nagyon szívesen „lekaptam volna” egy-két embert, mint ezt a piros kabátos nőt is. Ha láttátok volna, milyen színes, ünnepi ruhába volt felöltözve!!!

Valentin 2

A gyerekeknek volt a legjobb dolga, ha apjuk a nyakukba vették őket. Sajnos nem volt jelentkező, akinek a nyakából nézhettem volna végig, ahogy az a csodálatos sárkány táncolt a nagy csindra-datta zenére. Ezen fülsiketítő zenét erre kijelölt fiatalok produkálták a „nagy főnökük” beintése alapján. Tehát ők sem csak úgy, a nagy semmibe ütögették a cintányérjukat, hanem volt egy „karmesterük”.

A plüssmaci kedvelőknek külön felhívom a figyelmét egy ilyen jó kis lelőhelyre:

Megfigyeltem, hogy mindig hétvégén történhet meg, hogy bizonyos vonalakat lezárnak – különböző okokból. Ekkor kell nekünk igen kreatívoknak lenni, hiszen nekünk célunk van. És ki tudtam silabizálni, hogy merre is kell mennem, ha egyszer nem lehet a megszokott útvonalon tovább jutnom:

Szeparatisták

Ennek a videónak van egy érdekessége. Sikerült egy család életét rögzítenem. A két gyereket megosztották a szüleik. Micsoda bölcs megoldás: az egyik gyerek ment a mamával, a másik pedig a papával. Oh, édes Istenem! Hol van itt a gyerekek érdeke?

A videó zenei aláfestése akár egy cirkuszi produkcióhoz is jó lenne, ahol a félbefűrészelés jelenete borzasztaná el a tisztelt publikumot. Kérdezem én: nem egy félbefűrészelés néma tanui vagyunk éppen a fenti videó megnézése közben? Nem szívesen lennék ennek a két gyereknek az édesanyja…

Na és most már elég volt az örömködésből, megyek filmet nézni fiamékkal. Mindig kimaradok a filmnézésből – miattatok. Ezt csak azért közlöm, hogy becsüljétek meg magatokat!

1. részt (Hol vagyok most?) itt olvashatod el!

2. részt (Pénteki őrület) itt olvashatod el!

3. részt (Láblógatás) itt olvashatod el!

4. részt (Falra hányt borsó) itt olvashatod el!

5. részt (Védünk és szolgálunk) itt olvashatod el!

6. részt (Kiben mi lakozik) itt olvashatod el!

7. részt (To be or not to be) itt olvashatod el!

8. részt (A küszöbön ülő démon) itt olvashatod el!

9. részt (Estéből hajnalba átcsusszanva) itt olvashatod el!

10. részt (Nyár és London) itt olvashatjátok el!

11. részt (Csak erős idegzetűeknek) itt olvashatod el!

12. részt (Rendesek a csajok) itt olvashatod el!