Londoni tévelygés (35.) Költöztetik a templom tornyot

Szóval ott tartottam, hogy a londoni házaknak, utcáknak igazi angolos hangulata van. Nem tudnám összetéveszteni a haza színekkel és érzetekkel. Ez benne a pompás.

Itt van mindjárt példának a ez a hotel, ami a South Kensington metró állomás tőszomszédságában található. (Ígérem, megnézem a nevét a napokban, és ide írom, mert valahova elhánytam.) Az éttermi és kávézó részét „lesüllyesztették”. Amint már mondtam, ez a megoldás igen gyakori. Van benne valami romantikus. Elbújni mások szeme elől és összedugni, amink van. Nem baj, hogy ha Ti mást gondoltok, mint amit én. Majd egyszer egyeztetünk:

És abban az „árokszerűben”, ami keskeny kis udvari részt eredményez, még jó időben kinti résszé is alakítják. Meg kell azonban halkan jegyeznem, hogy ha már olyan klassz idő van, hogy javában egy szál kis ruciban is kint ücsöröghetek és vidáman szürcsölhetem valamelyik frissítőt – csak ne dobjanak bele egy halom jég kockát! – , akkor már olyan helyet választanék, ahol kedvemre skubizhatnám a körülöttem áramló fehércseléd és férfi népet.

Most pedig egyik kedvenc témámhoz érkeztem, ahol láthatjátok: az alkotó elme sosem nyugszik. Ezt a templomot éppen ezekben a percekben emelik fel és teszik arrébb, ahol több teret és levegőt kap, ahogyan azt megérdemli:

Persze, hogy tréfálkoztam. Nem úgy néz ki azonban, mintha azzal a nagy munkagéppel épp arrébb tennék a templomot tornyostul?

Most pedig valami nagyon kellemes gif-fel búcsúzom. Jó éjszakát mindenkinek, aki a világ különböző csücskében hajtja le fejét. Bár a gif képeknek az a hátrányuk, hogy egyszer csak meggondolják magukat, és többé nem lehet látni semmit sem belőlük. Csak reménykedem, hogy ezzel a gif-fel nem ez fog történni: