Londoni tévelygések (9.) Estéből hajnalba átcsusszanva

Only for members!

(Csak tagoknak!)

Ha nyitott vagy az új befogadására, ha nem visznek el technikai csodák által készen kapott élmények teljesen esténként… Ha a Facebook sem gyűjt be sok – jujj, hogy is mondjam – észrevételeivel, és néha felkerekedsz, hogy megmártozz az éjszaka sötétkék, mélységes tavában, biztos, hogy nem bánod meg.

És ha ezt péntek estéből szombat hajnalba átcsusszanva tudod megtenni, szerencsésnek vagy mondható.

Láthatod, hogy a tetterős jókedv hogyan köt ki London kocsmáiban, pubjaiban, melyek olyanok, mint dagály idején a tengerpart, mindent és mindenkit magával sodor, akit éppen ott talál.

Már este 10 körül láttam három olyan tinédzser lányt, akik közül az egyik totál részegre kiütötte magát… A kétely eloszlatására: azért vonulnak hosszú, tömött sorokban a munkahelyek után – főleg – a fiatalok ezekre a jellegzetes szórakozó helyekre, hogy barátaikkal találkozzanak, és végre egy kicsit csúfkodjanak. valakinek ez kimondottan sikerül.

Egymásba kapaszkodva és egymás szavába vágva nevetnek bele a fényes, vakító fogsorú éjszakába. Ilyenkor – valószínűleg – semmi és senki nem számít.

A Boxpark arról híres, hogy egymás mellett több pub is található. Ezek mindegyikének megvan a maga specialitása, mint például ennek, ahol hatalmas pipákból lehet szortyogtatni (Hokah pipa vagy “Maara pipe” Angliában):

Kaszinók vonzásában!

Fellendül az élet a kaszinók tájékán is. Ha csak egy kicsit szakadtul nézel ki, a kapuban mokány “Isten hozta!” köszöntésre szerződtetett morcos krapek állja utadat, és azt mondja határozott hangon:
– Only for members.

Persze – mint tudjuk – ez úgy hülyeség, ahogy van, hiszen a tagok is úgy “keletkeznek”, mint a kavicsok a vízparton. Játékszenvedélyünk és kíváncsiságunk nem bír magával, és elmegyünk ezen zarándok helyekre. A recepción – főleg szép, mutatós hölgyeknek – a szükséges adatok megadásával, ábrázatunk lefényképezésével máris tagokká avanzsálódhatunk. És ekkor úgy érezzük, miénk az egész világ. Hirtelen olyan fuvallatot érzünk a homlokunk körül, mintha a Fortuna asszonya simogatná meg hűs selyem kendőjével.

 

Pedig a szerencse asszonya olyan, mint a csilivili szép nő. Csalfa és igen csak forgandó. Péntek este, illetve éjszaka annyian rohanják meg a kaszinókat, mintha ingyen lakomára lennének hivatalosak. Szinte egymás ölében ülnek a slot masináknál, ahol elméletileg nem kell észnél lenni, mert a gép “magától” játszik, de a végeredmény nem mindig tetszetős. Ekkor a szenvedélyes játékos nem hagyja magát, és egy újabb játékot kezdeményez vérben forgó szemekkel.

És mit tapasztal? Nem fogjátok elhinni, még nagyobb veszteséget könyvelhet el, mintha maradt volna magának. Ezt viszont már végleg nem tudja elviselni, hiszen az emberi szervezet alapjában véve sikerre született. Tehát egy újabb játékba bonyolódik bele. Nem folytatom…

A szenvedély másik műfaja, amikor nyer az illető, méghozzá szép kis összeget. Betesz – mondjuk – 50 fontot, és annak ötszörösét nyeri kevesebb, mint húsz perc leforgása alatt. Még szép, hogy vérszemet kap, és “befizet” egy újabb játékra. Ha nem hallgat az örvény szavára, és nem kezd bele egy újabb menetbe, nyert ügye van…

Akkor viszont nem hallhatja éjfél körül azt a méhkasra jellemző, zsongó morajlást, ami a gépekből és az izgatott emberekből felszálló zajból teremtődik. Nem tapasztalhatja meg azt a zizegést, mintha a föld újra teremtésének hatalmas csarnokába lépne, és részese lehetne a födrészek újjá szabásában. Éjfél körül már mindenki hottentotta nyelven beszél, és a pincéreknek megszaporodik a dolguk, hiszen a megszállott játékosok megéheznek, és arra is sajnálják az idejüket, hogy felkerekedve megrendeljék kajájukat. Ehelyett a pincér hozza ki a hirtelen sültet rosejblivel és különböző szószokkal, melyeket kis, kerekes asztalokon tálalnak.

Ekkor tapasztalhatod azt, mint sehol másutt – legfeljebb vidéki esküvőkön -, hogy megáll az idő. A kaszinókban szombat hajnal öt órakor ugyanúgy ott találod a játékosokat, miközben isteni zene szól. Frissen és ropogósan töltik tele a ragyogó színekben pompázó masinákat angol fonttal.

Szinte nincs szabadon gép még hajnal ötkor sem. A végeredménytől most eltekintünk. De valóban meglepő frissességről tanúskodnak ezek a játékosok még kora reggel is. Valószínűleg egész héten erre az éjszakára gyúrnak, hogy teljes erőbedobással vethessék be magukat a forgandó szerencse speciális, a játék gépekből szálló, csilingelő, figyelemfelkeltő effektusokból font zene ritmusára.

És ugyanilyen tudathasadásban “szenvedő” arab férfiakat láthatsz valamelyik szórakozó helyen, amely természetesen az utcára is kiteszi asztalait, székeit.

A hosszú, kaftánszerű lebernyegekbe öltözködött, bogár barna szemű arabok, muris fejfedővel körbe ülik az asztalt, és hosszú vizi pipát szortyogtatnak szombat hajnal, mintha a nap már javában róná a megszokott útvonalát a végtelen égbolton, míg szemben, a másik oldalon egy születésnapi buli teljes harci diszbe felöltöztetett buli lelőhelyét szemlélheted meg. Belépés csak meghívottaknak.

A kora reggeli utcák élete szintén teljes élénkségről tanúskodik, bár a vérbeli csöves ilyenkor már javában beágyazódik valamelyik belvárosi, puccos kirakat mélyedésébe. Természetesen különbséget lehet tenni a “született hontalan” és az idegilenes homless között. Aki egy kicsit ért a jelek olvasásában, szerelésük mindent elárul az állapotukról. Van akinek kutyája is van, és csak azért megy reggel 5-6 között takarószerű rongyokkal beágyazni a belvárosban, hogy megsajnáltassa magát, és zsíros adományokat gyűjtsön be a kasszájába.
Az úri negyedekhez tartozó metró bejáratoknál Te, mint jöttment, mondj le arról, hogy elkezdhetsz kéregetni. Lehetetlen, mert ott már “bejáratott”, hivatalos koldus foglalja el posztját, és ha téged ott talál, számíthatsz a “baráti” fogadtatásra. Ő, mint úri ember, nem hajnalban érkezik – igaz most hétkönapról beszélek -, hanem 8 körül. Tudja, hogy a pénzes, tehetős emberek ekkor hagyják el divatos, aranyárban bérelt lakásaikat.

Hajnal 3-4 között az élelmes polgár válogathat az előmelegített szép, fiatal pipik között, hiszen az ital olyan kísérő jelenség, mint ahogy levegőt is mindig kell venni. Hajnalban találkozhatsz ilyen repkedő, illuminált fiatal nőkkel, akikkel már nem kell sokat bíbelődni azzal kapcsolatban, hogy ne csak a nyelvük oldódjon meg… Kis ujjal meglököd őket, és simán hanyatt vágják magukat.

Kora szombat reggel érthetetlen okokból látod, hogy valamelyik komoly cégnél felkapcsolják a fényeket, és valószínűleg nagytakarításba csapnak át. Mint ahogy a péntek estéből szombat hajnalba iparkodva a lekerekített járművek, a taxik sem tétlenkednek. Egymás kezéből szakítják ki a kilincset az otthon hűs csendjére vágyó kedves utasok, mintha ingyen osztogatnák a lehetőséget.
A kaszinóból hajnal 4-5 körül kilépő törzstagot így búcsúztatja a marcona recepciós:
– Good night!
És most már nem bánom, pihenjünk a nagy izgalmakra!

 Az 1. részt itt olvashatod el!

A 2. részt itt  olashatod el!

A 3. részt itt olvashatod el!

A 4. részt itt olvashatod el!

Az 5. részt itt olvashatod el!

A 6. részt itt olvashatod el!

A 7. részt itt olvashatod el!

A 8. részt itt olvashatod el!

 Üdvözletét küldi továbbra is csak innen, Londonból

Simon Mara

Share this post and help spread the love!

Cikkajánló

2 thoughts on “Londoni tévelygések (9.) Estéből hajnalba átcsusszanva

  1. I know this if off topic but I’m looking into starting my own blog and was curious what all is needed to get setup? I’m assuming having a blog like yours would cost a pretty penny? I’m not very internet smart so I’m not 100 sure. Any suggestions or advice would be greatly appreciated. Appreciate it

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük