Egy görbe hétvége Londonban

(Tudjátok, két hétig nem voltam internet közelben, ezért egy kissé  összetornyosultak az anyagaim, de úgy döntöttem, nem zavar az idő-elcsúszás!)

Már augusztus 9-ét írunk, és mint tudjuk, a nyári leárazások ilyenkor beindulnak, s nincs kiszállás. Többek között ezek jegyében telnek el a hétvégék is annak ellenére, hogy Londonban nem mindegyik áruház tart nyitva.

Egy kicsit most csapongani fogok, mert az elmúlt vasárnap igen felforrósodott hangulata még mindig itt pulzál a szemem előtt. Meleg van, lágy, simogató, meztelen combokat és karokat, mellkasokat előcsalogató tüzelő, nyári nap. A nők, megbocsájtható módon kivetkőznek magukból – én sem vagyok kivétel. Ki akar megfőni saját levében?

Na persze a muszlim nőknél teljesen mindegy, hogy milyen a hőmérséklet. Most láttam először olyan tökéletesen zárt női, szénfekete muszlim ruhát, hogy sehogyan sem lehetett kíváncsi szemeknek beférkőzni egyéb belterületekre, ugyanis egyben volt a fejrész a testtel. Mint az űrhajósoknak, egy szkafander-szerű, selyem ruhát kell elképzelni. (Sajnos ilyenkor elég nagy pofátlanság lett volna részemről, ha lefotózom a témát, bár eléggé viszketett a tenyerem, hogy megtegyem…) Természetesen ez alatt a „szkafander ” alatt még valamit felhúztak magukra a nők. Ki tudja, mit, mert ha nem tették volna ezt, akkor a női test körvonalát eléggé izgalmasan kiadná a selyem ruha.

És csak, szigorúan a szemet hagyják keskeny sávban szabadon, ami lőrésként funkcionál. Megbocsájtjátok nekem, ha mindig visszatérek kedvenc témámhoz, mert számomra ez szokatlan – én, aki a nudizmus híve vagyok, aki szereti, ha testét a szabad szellő és napsugár éri és nem kell testéhez tapadó, vizes fürdőruhától szenvednie – mondjuk a tengerparton.

Igaz, meg kell jegyeznem, hogy Krisztina, a kis filippin menyem szimpatizál a muszlim nők viseletével, hiszen a meztelenkedés nem divatos az ő hazájában sem. Nagyon jól emlékszem, hogy abban a kohó-melegben farmert és hosszú ujjú felső részt viseltek a nők többnyire – európai trendet majmolva. Én úgy, ahogy mondom, megőrültem volna, ha bármi tapadó, abroncs-szerű ruha tartott volna fogságban.

A strandokon is hosszú szárú gatyát és felsőrészként pólót használtak. Krisztina úgy magyarázza, hogy az ózonlyuk miatti káros sugárzást így védik ki. De nem, higgyétek el, nem azért van. A természetes meztelenkedés számukra égbe kiáltó, bűnös dolog.

Amikor ott töltöttem három hetet a Fülöp Szigeteken (Fülöp-szigeteki esküvő című blogomat olvassátok el), egy hatalmas ágyon aludtunk Danival. Na, persze, hogy textilmentesen. Még így is minden reggel hatalmas izzadság tócsában fürödtem. Akkor el tudom képzelni, mi lett volna, ha még pizsama is lett volna rajtam. Ez teljesen elképzelhetetlen számomra. És az ágy egy, a két szobát elválasztó ablak mellett helyezkedett el. Csodálkozva fedezték fel, hogy Dani és mamája meztelenül hever a fekhelyen. Csak most, utólag tudom meg, hogy mennyire kiakadtak ettől.

(Egy kis vezércselhez kell folyamodnom, mert bár nem ezt a videót akartam betenni, de valami miatt ami tényleg szuper lett volna, a Youtube letiltotta, így a szamár elv alapján ezt biggyesztem ide:)

Bocs, most megint visszatérek Londonhoz: a hatalmas, hömpölygő tömeg – mint a zavaros tenger víze – sisteregve, fröcskölve, folyamatos morajlással csapódik a sziklákhoz, akarom mondani a különböző látványosságok épületeihez, bejárataihoz. És nem egyszer láttam, hogy az iszlám pasas – mint egy elégedett kis kakas – után ott tipegett a három vagy négy felesége tömött sorokban. Ők is a koreai fesztiválra mentek a Trafalgar térre netán vagy valamelyik látványosság kötötte le lankadatlan figyelmüket.

Mert hétvégén – minden túlzás nélkül elmondhatom – szinte minden téren, utcasarkon szórakoztató szemfényvesztésbe ütközünk. És semmi más dolgunk nincs, mint boldogan a szánkat tátsuk, miközben fürdünk a nyári napsugár özönben. S úgy érezzük, az egész világ lábainkhoz járul, hogy emlékezetes hétvégét töltsön együtt el az arab világból ugyanúgy, mint a vén Európa különböző országaiból, akár Keleti fertályról is.

Ma már nincs távolság, hiszen repülőgéppel is Dubajból hat óra leforgása alatt meg tudják tenni a pár ezer kilométert, hogy aztán fotók és videók sora bizonyítsa, gazdagságuk bőven megengedi a kis méretű, büszke muszlim férjeknek, hogy egy görbe hétvégét tartsanak a népes feleségük társaságában. (Akár!)