Londoni tévelygések (65.) Notting Hill-i karneváli őrület!

A Notting Hill-i karnevált az év utolsó nyári hónapjának utolsó hétvégéjén rendezik meg minden évben, amikor az őrült nyüzgedelem, felvonulási, ön- és mások mutogatási mánia kitör az embereken, és már a metróban is érezni a robbanásig feszült hangulatot. A szellem készül kitörni a palackból. Hogy milyen ez a szellem? Attól függ…

Ezekben a napokban a metró szerelvények tömve, egy gombostűt nem lehetne közénk tenni. Akkora a lelkesedés, olyan elementáris erővel tör elő a jókedv, hogy azt szelídíteni lehetetlen. Rendőrök természetesen minden négyzetméteren: bent és kint, fent és lent.

A fotókra klikkeljetek rá, így élvezhetővé válnak azok!

Ilyenkor szokták a karnevál fő csapásvonalai mentén egyrészt elhagyni a kégliket és kivenni éves szabadságukat az ott lakók, hogy ezt a több napig tartó hatalmas nagy kavalkádot megússzák, vagy pedig az élelmesebbjei kiadják az ingatlanokat drága pénzért, hogy páholyból, kényelmesen élvezzék a kiváltságosok a hatalmas hacacárét.

Az idei, 2017-es karneválon valahogy megcsapott a vonat füstje, de majd meglátjátok, miért mondom én ezt.

Ahogy várható, rendőrök mindenütt:

A testek súrlódása elég smirgli jellegű, és pont akkor, amikor elhatároztuk fiammal, hogy most már elég a jóból.

Ekkor történt meg hogy szinte beszorultunk a seggek és a mellek közé, mintha oda szögeltek volna bennünket, akár a gombostűre szúrt színes pillangót.

Abban a nagy hangzavarban, ahol épp egy szuper utcai együttesre bukkantunk ebben a rengetegben, és önkéntelenül tánclépésekben topogtam, amikor hirtelen furcsa morajlás futott keresztül rajtunk, mint amikor a búzamezőt megkínálja egy orkán erejű szél. Rohanni kezdtek az emberek felénk. Vak rémület volt tekintetükben. Mindent és mindenkit sodortak magukkal. A nagy létszámú együttest is a hangszereikkel együtt. Majd, ahogy jött ez a halálfélelemmel átitatott riadalom, úgy el is csitult.

Ez másodszor is lejátszódott fél órával később. Valaki vagy valakik szórakoztak mások idegzetével. Az elmúlt hónapok eseményei a világ különböző városaiban – hiába, na – kikezdték a békés gondolatokat, mint a féreg foga, mikor beleharap a pirosló almába. Persze tudjuk, hogy ez éppen nem így történik – de fogjuk rá.

Senki kedvét el nem akarom venni, mert a karneválok mindig tudnak valami nagyszerűt adni nekünk:

Sajnos ez a karnevál – ami az életöröm ünneplése, amikor az ember elengedheti magát, és nem kell arra törekednie, hogy mindenáron megfeleljen a másiknak, amikor bolondos, egyenesen kihívó és kirívó öltözékbe bújhat, amikor a napi feladatok nyűgét a sutba dobhatja – alkalmat adott valamilyen mocsokládának, hogy rá ijesszen másokra.

Nem vagyok egyébként egy vérengző típus. Azonban ezekre a figurákra kieszelnék valami olyan módszert, hogy elmenjen a kedvük a kisded játékuktól egy életre.

Ott volt az a rengeteg rendőr – mert senki sem mondhatja, hogy nem volt belőlük elég… Ám ha megindul a tömeg – okkal vagy oktalanul -, ott nincs az a rendőr állomány, aki rendet tudna teremteni vagy meg tudná zabolázni ezt a megindult áradatot.

Maximum az események után kullognának a rend őrei. Nem akarok ebbe belemenni, de ez a nagy igazság.

Ja!