Londoni tévelygések (48.) Csillagszórók

Londonban az a jó, hogy a város nyüzsgésre ad okot, mint például a mostani szombaton (2016.11.13.) is ez történt. Mint mindig, hihetetlen energiák felszabadulását érzékeltem az utcákon, tereken, bármerre is mentem.

„Igen, ez London” -, állapítottam meg magamban elégedetten.

Mára két szülinapi bulira is hivatalosak voltunk, bár igazából annyira nem vágytam ilyesmire. Szeretek a neten szöszmötölni is. Egy elég lett volna bőven ebből a műfajból.

„De hát, ha mennem kell!” -, sóhajtottam nagyot, és megadtam magamat a sorsnak.

Amikor megtudtam, hogy két helyre is kell menni bulizni egy napon:

Az első helyen gyakorlatilag visszafogott társaságot találtam. Beszélgettek – kellő térben tudtak kiteljesedni. Csak amikor el kezdték a csillagszórókat gyújtogatni… és nem akarták abbahagyni az istenért sem!

csillagszoro

Ez a gif ugyan nem csillagszórós, de a hatása majdnem olyan, csak a fél szemeteket csukjátok be, és úgy nézzétek:

Na, azt már egy kicsit túlzásként éltem meg, ugyanis akkora füst keletkezett a szobában! És ez senkit sem zavart. Szerintem a jó Isten azért rendelt oda, hogy velem nyitassa ki a teraszajtót. Ha nem léptem volna akcióba, az újságban öles betűkkel szerepelne a hétfői lapokban ilyen címmel: Tömeges halált okoztak az égő csillagszórók.

Nem vágtam ilyen lelkes képet – a kaja láttán:

Hát a kaja! Na, arról ne is beszéljünk. Valamilyen, sok zöldséget összeturmixolt levest szervíroztak bögrékben. Egye, aki akarja.

Aztán a kis, talp alattnyi kertben pedig kolbászt sütöttek, amely szintén hihetetlen füstölést produkált. Örültek a szomszéd lakók – egészen biztos. És a „kedvenc”, édes ízű kifliszerűségbe tették bele a kolbászkákat. Semmi gond! Nem kell annyit enni!

Ám, mint mondtam, ott volt a második szülinapi buli is, ahova hivatalosak voltunk.

Fel kellett kötnöm a sarumat:

Amikor beléptünk a lakásba, gyakorlatilag nem volt hova belépnünk. Cipőkanállal tudtuk csak magunkat beszuszakolni. És ahogy felmértük a terepet, abban a pillanatban érkezett meg az ünnepelt, akinek fogalma sem volt, hogy éppen akkor fogják élesben tartani a bulit. Munkából érkezett. Azt a tömegjelenetet!

Nem pont ilyenre kell gondolni:

Érdekes módon, ismerős, nevető arcokat láttam a tömegben. Persze, persze, az előző buliból átjöttek a többiek, hiszen ők is szerettek volna valamit enni.

Meglepi volt a buli, bár igaz, nem pont ilyen meglepi:

Igen, itt már a vegáknak is El Dorado volt, nem maradtak éhen, és a ragadozók közé tartozók is bőséges eledelhez jutottak. A gyerekek az alsó traktusokban cikáztak közöttünk, mint valami kis cickányok.

A legkisebbek pedig magaslati levegőt szívhattak:

buli-bebi

Íme, az ünnepelt. Szerintem ebbe a nagy ünneplésbe jobban belefáradt, mint az egész napi munkába:

Jól szót értettek egymással ők is:

Végül is mindenki megtalálta a barátait és az ellenségeit is – ez utóbbiak voltak kisebbségben remélhetőleg:

Bruszt a kajáért, ami változatos, bőséges és tápláló volt:

Isten éltesse az ünnepelteket, és a fülük érjen bokáig! Bár, ha jól meggondolom, ez a „fülük érjen bokáig” elég nagy badarság!

Ráadásképpen megosztom ezt a gyönyörű agavét, amely a vendéglátónk szomszédságában páváskodott a kerítés mögött. Majd szétröffent. Jövőre már ki kell szélesíteni a kerítést a számára!