Londoni tévelygések (54.) Az ufók mindenhová követnek…

Megint eljött az utazás napja, amikor már túljutoltam a becsomagolás sokkoló élményén. Csak el kellett hagyni a terepet. Köztudottan, a veszély minden másodpercben ott leselkedik…

Ezt a videót előlegben osztom meg veletek annak reményében, hogy tovább is velem maradtok:

Összeállt a kép azonban minden ellenkező híresztelés ellenére. Sikerült a böröndömet úgy megpakolnom, hogy bár kulcsra zártam, de egy rés tátongott mégiscsak. Fogtam magam, és cikkszallaggal körbe tekertem, nehogy menet közben essen szét.

bőrönd nő egy táskával, szobor

Jött a reptérre szállító busz is időben.

Már vidáman tettem volna fel a lábamat a busz lépcsőjére, mikor a sofőr rám szólt akkurátusan:

  • Nem addig a’ – magyarra lefordítva.

Belemerült a neten kinyomtatott jegy tanulmányozásába, mint aki nem akar hinni a szemének, hogy nincs benne semmi hiba. Esetleg nem is arra az időpontra szól a jegyem. Kénytelen volt azonban elfogadni, és így én is felszálltam a többi utashoz.

A Stansted repülőtérhez vezető út hatalmas, vattaszerű ködgomolyagba burkolózott. Valószínűleg arra gondoltak az égiek, hogyha baleset következtében valaki kizuhanna az autóból – mivel nem volt bekötve -, puhára essen.

A repülőtérre érkezve még mindig volt másfél órám arra, hogy ha bármi is történik, akkor is befussak a repülőgép gyomrába én is.

Erről az jut eszembe, hogy Erika barátnőmnek van egy olyan ismerőse – talán Lacinak hívják -, akinek van egy stichje. Amikor elindulnak hazulról, attól kezdve – időről időre – egyet lép előre, és kettőt hátra. Igen szórakoztató látványt nyújthat egy gyanútlan szemlélődőnek, bár egy idő után mindenkinek az idegeire megy.

Szóval még neki is elég idő lett volna mindenre.

Csodák csodája már a hatalmas indulást jelző táblán is kiigazodtam, és most már – nem tudom hanyadszorra láttam – teljesen felfogtam, hogy valójában mit is látok. Határozottan láttam, hogy azt írta Budapesthez: 10:50-kor a kaput kinyitják. Vagyis akkor meg fogom tudni, melyik kapunál kell lábujhegyen közlekednem, nehogy terroristának  nézzenek netán, és kiutasítsanak a repülőtérről.

Elégedett voltam a világgal, és azzal a szellemi frissességemmel, amelynek következtében lehullot a hályog a szememről. Nem is értettem, hogy mit nem értettem ilyen sokáig. Még egy olasz hölgynek is elmagyaráztam, hogy kell értelmeznie a táblát. Hálás volt nekem…

Befutottam a hatalmas táskahegyemmel a vámosok karjaiba. Mint mindig, igen csak feszegettem a határt, hogy a fém asztalra csapjanak, és felvonják a szemöldöküket:

  • Hölgyem! Hogy gondolja? Miért nem egy egész kamionnyi cuccot akar plusz díj felszámítása nélkül magával vinni?

A börönd fullra, a bőr hátitáskámat úgy megpakoltam: a végén rá kellett könyökölnöm, térdelnem, hogy valamiképpen össze tudjam kapcsolni. A laptopom táskáját úgy telegyömöszöltem mindenféle “igen fontos” holmival, hogy úgy nézett ki, mint egy vemhes tehén. Féltem, hogy a fejemre koppintanak emiatt.

Már a fémjelző kapun is átjutottam. Valami olyasmit mondott elismerően az ott ellenörző hölgy:

  • Gratulálok.

Honnan tudta, hogy nálam mindig csipog a jelző készülék, és bombariadót rendelnek el az egész repülőtér területére?

Már boldogan csámpáztam a futószalag végéhez zokniban, ahová be kell gördülniük a lecsekkolt pakkjainknak.

Ám mit látok szemeimmel?

Egy szabályos arcberendezésű, csontos, angol muki átszellemült arccal veszi elő az előttem álló kismama csomagjait, és részletesen, egyenként nézi át a cuccokat. A bébi ételeket összeszedi és külön műszerhez viszi, ellenőrzi a súlyukat, az összetételüket. Boldog. Hasznosnak érzi magát. Az egy hónapos baba sír. Egyre hangosabban.

Majd én következtem.

  • Pakolja ki a táskáját -, szólt.
  • Ezt? -, kérdeztem a háti táskámra. “Na, ná!” -, gondoltam magamban. “Ezt akarja ez az anyaszomorító.” Olyan gondosan csomagoltam össze. Szóval szétszedette velem a pakkomat, és a kis mocsok még egy fél decis müanyag flakkon aljában levő vízpermetet is feldedezte.
  • Kidobjam? -, kérdi enyhe kajánsággal a hangjában.
  • Nem -, mondtam a tetten ért gyermek szerepét magamra öltve -, megiszom. Pedig úgy tudom, hogy fél deci vizet magunkkal hurcolhatunk.

égben

Csak nem ufókat sikerült lefotóznom? Túlságosan szabályosak:

égben ufók

Ezt a témát egyébként egy magyar nőcivel kitárgyaltam már az “utolsó kenet” felvételekor, közvetlenül a repülőgépbe való beszállás előtt. Senki nem vihet fel folyadékot, vagyis a több órás repülőút, ill. reptéren való tartózkodás alatt mindenféleképpen a kiszáradás veszélyével kell számolni. Ebből következően az utasok vesznek vizet, ami flakononként kb. 800 forintba kerül.

Ebben az esetben a repülőtér, ill. a repülőgép társaságok mennyit kaszálnak naponta? Ezt matemetikus alkatúak igazán kiszámolhatnák. És a többi “nyalánkságról” nem is beszélek.

Szóval szédszedette velem a cuccaimat, majd elégedetten tovább engedett a mániákus vámos. Az idegeim vitustáncot jártak…

Miután szabadjára lettem engedve, a visszapakolás örömeinek hangot adtam jó, magyar káromkodással. Amíg gyömöszöltem vissza holmijaimat, folyamatosan, hangosan szidtam mindenkit, aki csak eszembe jutott. Tudok én káromkodni, ha nagyon muszály. Viszont magyarul tettem, és körülöttem csak angol emberek tartózkodtak. Bár egy férfi, aki nem messze tőlem ücsörgött – valamire várva -, láttam rajta, leolvasta az arcmimikámról, mit is gondolok én valójában. Férfihoz képest együttérzőnek tűnt. Különös érzés fogott el.

Viszont minden jó, ha  vége jó, mert mire felszálltunk, a ködnek se híre, se hamva nem volt. Csodálatos napsütésben élvezhettem végig az utat egy rögbi csapat fiatal, vidám manusai közé beágyazva. Ablak mellett.

 

Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére:

1. részt (Hol vagyok most?) itt olvashatod el!

2. részt (Pénteki őrület) itt olvashatod el!

3. részt (Láblógatás) itt olvashatod el!

4. részt (Falra hányt borsó) itt olvashatod el!

5. részt (Védünk és szolgálunk) itt olvashatod el!

6. részt (Kiben mi lakozik) itt olvashatod el!

7. részt (To be or not to be) itt olvashatod el!

8. részt (A küszöbön ülő démon) itt olvashatod el!

9. részt (Estéből hajnalba átcsusszanva) itt olvashatod el!

10. részt (Nyár és London) itt olvashatjátok el!

11. részt (Csak erős idegzetűeknek) itt olvashatod el!

12. részt (Rendesek a csajok) itt olvashatod el!

13. részt (Milyenek az angolok) itt olvashatod el!

14. részt (Tengerre magyar) itt olvashatod el!

15. részt (Mellek szabadon esése) itt olvashatod el!

16. részt (Az élet nem habos sütemény)  itt olvashatod el!

17. részt (Elraboltak az ufók) itt olvashatod el! 

18. részt (Karneváli őrület) itt olvashatod el!

19. részt (Tévé sztár lettem Londonban!) itt olvashatod el!

20. részt (Kukkeráj) itt olvashatod el!

21. részt (Lebegő rémalak) itt olvashatod el!

22. részt (Meztelen arccal) itt olvashatod el!

23. részt (Föld alatti élettér) itt olvashatod el!

24. részt (Fáj, ha hozzá érsz) itt olvashatod el!

25. részt (Szárnyakat ad) itt olvashatod el!

26. részt (Bogáncs) itt olvashatod el!

27. részt (Mindenki a helyén van) itt olvashatod el!

28. részt (Hajók a Viktória csatornán) itt olvashatod el! 

29. részt (Hogyan terjed a rémhír?) itt olvashatod el!

30. részt (Bolyhos pipi) itt olvashatod el!

31. részt (Eljönnél a házamba?) itt olvashatod el! 

32. részt (Hátulról) itt olvashatod el

33. részt (Kockás füzet) itt olvashatod el!

34. részt (Az önműködő vécéöblítő) itt olvashatod el! 35. részt (Költöztetik a templom tornyot) itt olvashatod el!

36. részt (Valentin napi gyűrődés) itt olvashatod el!

37. részt (Ki nyeri meg a JackPotot?) itt olvashatod el! 38. részt (Mi van a JackPottal?) itt olvashatod el!

39. részt (Ez a te következő lifted!) itt olvashatod el!

40. részt (Ha jól akarom magam érezni) itt olvashatod el!

41. részt (Ha kihal maga, a KAN) itt olvashatod el!

42. részt (Erzsébet angol királynő és a tornyok titkai) itt olvashatod el!

43. részt (St. Katharine docks és a tenger illata) itt olvashatod el!

44. részt (Lőrés tanulmány)itt olvashatod el!

45. részt (Minőségbőrze a Libertyben) itt olvashatod el!

46. részt (Amint vetsz, úgy aratsz) itt olvashatod el!

47. részt  (Boston Belle Cafe a vízen!) itt olvashatod el! 48. részt (Csillagszóró) itt olvashatod el!

49. részt (Holland parki mókusok) itt olvashatod el!

50. részt (Belevaló buli a Winter Wonderland) itt olvashatod el! 

51. részt (Camden Town és a nyihogó lovak) itt olvashatod el! 

52. részt (Portobello, a londoni piacok királya!) itt olvashatod el! 

53. részt (A ragyogó Harrods Áruház) itt olvashatod el!

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin,

Megváltozott a blog helyszíne

https://simonmara.com

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük