Bár egy hónappal ezelőtti eseményt „bolygatunk meg”, de a szálak nincsenek elvarrva. Mivel ez utóbbi megállapítás nő „tollából” ered, ez teljesen helyénvaló – azt hiszem.

Claudia az a nő, aki mellett szó nélkül nem lehet elmenni. Megfog létezésével, szépségével, akarásával, empátia készségével, emberségével, humorával, szorgalmával. Nem beszélve elbűvölő kisugárzásáról, amitől még a sánta is táncra perdül!

Ő a tánc szerelmese, ám nemcsak „magának táncol”, szeret átadni tudásából. Bővülő salsa fittnes csoportjával – mellyel egyre terebélyesebb létszámmal „üzemel” hétről hétre Szigetújfalu és annak körzetében – csodákat tesz.

Megmozgatja a csajokat – az ifjúságtól kezdve az érettebb nő társait is beleértve. Hatására a legrondább időben is felpattanunk ülő helyzetünkből, és elindulunk a salsa fittnes edzésre, legyen zivatar vagy sűrű hóesés.

Eddig is büszkék voltunk Claudiára, mert tudtuk, hogy különböző országos versenyeken milyen szép helyezéseket ért el párjával. Sőt tovább megyek: az országos verseny első helyezettjeiként mehettek ki a VB-re.

El tudom képzelni, hogy zabszem sem fért „oda” a nagy izgalomtól, amikor az útra készültek és amikor már az utazást élték át Claudiáék!

Amszterdami repülőtéren:

Általa – akaratlanul is – megtudtuk, hogy az idei VB változatlanul Csengduban (Kína) zajlott le 2017. szeptember 9-én, ahová három pár magyar táncversenyző utazott ki.

Nem mondhatjuk, hogy túlságosan el lettek volna kényeztetve, mivel az öltözéküket nekik kellett állniuk, az ott tartózkodás nagy részét is ők fizették ki. Tehát aki anyagilag nem tudta megengedni ezt a luxust, hogy minimum félmilliót beáldozzon a VB oltárán, az otthon maradt…

Országok bemutatkozása:

Claudia, és párja, Tóth Árpád viszont nem az akadályokat sorolták fel, hogy mit nem tudnak megtenni, hanem arra koncentráltak, ami rajtuk múlott. Ekkor viszont valóban mindent elkövettek, hogy sikerüljön nagy álmuk, a Kínában megrendezendő világbajnokságon részt venni.

Micsoda pillanatok! Red Carpet

Kemény munka áll mögöttük, hogy itt lehettek:

Íme a versenyszám:

Imádom az ilyen embereket, mert ők maximalisták. Bár még ez nem tudatos, de ők arra gyúrnak, hogy hatvan év fölött elégedetten hátra dőlhessenek székükben, és hatalmas nyugalommal kijelenthessék: „igen, én megtettem mindent!”

Annyira izgalmasnak tartom, hogy Claudia és Árpád felülnek a gépre, elmennek a „világ végére”, majd a 90 fokos páratartalomtól fuldokolva mégis sikerül nekik több, mint tíz ország versenytáncosai közül a 7. helyen végezniük az ő kategóriájukban: latin-amerikai táncok. Még ilyen jó eredményt egyetlen magyar páros sem ért el, mint ők! A terem-buráját neki!

Táncrészlet:

Hotel Balan, Chengdu – itt szálltak meg a verseny idejére:

A szálloda kényelmes, minden igényt kielégítő volt, a kínai vendéglátók pedig mindent megtettek, hogy kéréseiket teljesítsék. Barátságosak és készségesek voltak. Nagy becsben tartották őket. Európaiakat amúgy sem sűrűn láthatnak. A táncversenyzők pedig olyanok, mint a verseny paripák: szépek, kecsesek és ragyog mindegyik, mint az esthajnal csillag. Én is kényeztettem volna a helyükben őket.

A kínai versenyzők is vidámak voltak:

 „Csak” a tánctudásból és -szeretetből nem lehet megélni vagy csak keveseknek sikerül. Amellett, hogy különböző táncpróbákra járnak különböző edzőkhöz és tanárokhoz, amellett dolgozni is kell, hogy a havi, rendszeres kiadásokat tudják állni. A fellépő ruhák százötvenezer forintnál kezdődnek. Ha egy verseny-táncos előre akar jutni, eredményeket is akar elérni, és nemcsak egy-helyben állni, akkor menő tanároktól kell órákat venni horribilis összegekért.

Ezek a tanárok pontozó bíróként is megjelennek a színen, amikor a szinte ugyanolyan tudással rendelkező versenyzők le- vagy felpontozásánál biztos, hogy figyelembe veszik: tőlük vettek annak előtte órákat. Az ember így működik. Amennyiben „felső körökből” vesznek leckéket, ennek további pozitív következményei lehetnek: olyan infókhoz juthatnak első kézből, amelyek csak a bennfenteseknek jár. Valamit valamiért!

• Természetesen nemcsak anyagilag kell egy versenyzőt támogatni, de érzelmi szinten is. Majdnem mindegyik ország táncosainak ott volt az edzőjük, szövetségi kapitányuk. Velünk, magyarokkal senki sem jött ki. Pld. az olasz versenyzők olyan klassz egyen-cuccokban voltak. Kézzel fogható volt a tökéletes anyagi biztonság, mi meg olyan kis egereknek éreztük magunkat -, mondta Claudia, miközben szülei házában beszélgettünk, az egyik szobában.

A verseny után pedig pár napra Hong Kongba ruccantak át. Felejthetetlen élmények sora:

És hogy mi a közeljövő tervei?

Nem hiszitek el: tovább fejlődnek, tanulnak újabb, egyre tökéletesebb mozdulatokat elsajátítva, hogy újból bevessék magukat a versenyláz világába. Cél, hogy ismét a VB-én vonulhassanak végig a bordó bársony szőnyegen. Majd szép eredményt magukénak tudva egy másik izgalmas tájra utazzanak el. Hogy hová? Legyen titok…

Ezúttal gratulálunk Clau 25. születésnapjához, mely idén október 22-én lesz! Isten éltesse sokáig egészségben és ilyen fantasztikus jókedvben!

Ebben a blogban pedig megnézhetitek, hogyan lehet eltölteni egy igazi, vérforraló szombat délutánt!

Clau 2. Ki itt belépsz, hagyj fel azzal is, amid nincs!

Clau 3. Még ezt az utolsót… 

Clau 4. Clau Szülinapi meglepetések sora 

Gyakorlatilag Clauval karöltve tevékenykedünk az egészségünk megtartásában. Annyi különbséggel, hogy az én profilom a lelki egészség megszerzése. A Szöszi-NET többek között erről híres:

marasimo@gmail.com

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com