Az öreg kor méltósága!
Nem a szegénységgel van a probléma, hanem a lelki szegénységgel, amikor lélekben töpörödünk. Nézzétek meg az asszony arcát, kész tanulmány. Látható minden vonásában a sorsa, hogy nem úgy bántak vele, ahogy megérdemelte volna. Kitartott párja mellett, pedig a férfi nyakas paraszt volt, aki látástól vakulásig dolgozott. (Az asszony egy kiszolgáló személyzet, egy rozzant „bútordarab”.)
A férfiban ott fortyog az örök ellenállás a sorsa ellen. Természetesen teljesen felesleges kapálóznia. És sosem tudta meg, hogy mások álmát valósítja meg egész életében. A keserű büszkeséget ott látjuk a tartásában, a nézésében, de igazából sosem érezte magát embernek. A szó nemes értelmében!
Érdemes összevetni csongrádi nagyszüleim tekintetét a beköszöntő képen látható házaspár arcvonásaival. Ég és föld a kettő. Nagyszüleim emberként élhették le életüket. Édesanyám, a kis Klárika középen. A tesók meg körülötte.
Fantasztikus nagyszüleimről így emlékeztem meg:
Kézcsók
Az éjszaka az agyon-
gyötrődések szaka,
a rémlátomásoktól
verejtékező testek
Forsyte-Saga,
tetszhalott szemhéjú
ornamentika.
A romantika, sajnos,
ritka vendég nálam,
pedig istenuccse nem
bánnám, ha berendezkedne
kicsinyég boszorkány-
tanyám eldugott
zugában, vagy legalább
fészket rakna kedvenc
szomszéd nénim giccses
vázájában.
Kezet csókolnék neki úgy,
mint annak idején tettem,
mikor felálltunk az ebéd-
morzsától terhes, súlyos
tölgyfa asztaltól, hogy
megcsókoljuk mi, ricsaj-
unokák, nagymamánk fáradt
kezét, és hogy őszinte
köszönetet mondjunk neki
minden áldott, szívből jövő
falatért.
(Érzelemrészvények 1. kötetből
Költő: Simon Mara)
Nagyapámmal kapcsolatban itt van egy mini vers:
SE… SE…
Bárcsak megtehetném,
hogy megint pici, naiv
leányka lehetnék.
Bidres-bodros szoknyám
gondtalanul térdemet
verdesné,
és dalolva mehetnék
a pincébe nagyapámnak
borért.
De hol van már a tavalyi hó!
Se pince, se bor, se pedig
az a drága jó nagyapó.
(Érzelemrészvények 1. kötetéből,
Költő: Simon Mara)
A 60-as, 70-es években voltam gyermek. És csak később tudtam értelmezni az átélt élményeket: a szegedi nagyszüleimnél a Mamuka mindig serénykedett körülöttünk, amíg ebédeltünk. Miután jól laktunk, ő ült az asztal végére egyedül, szerényen. Ő egy cseléd volt a saját családjában.
Viszont a csongrádi nagyszüleimnél, ahol a nagyapámék felvilágosult tanár házaspár volt, egészen más volt a „módi”. Ebéd előtt imádkoztunk, és ebéd után pedig mindenki sorban oda ment nagymamámhoz, és kezet csókolva megköszöntük neki az ebédet. Micsoda nagy különbség!
Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy manapság az emberi méltóságot veszik el, erre megy ki a játék! Ne tudjanak emelt fejjel közlekedni az emberek még úgy sem, mint a képen látható, egymás mellett megcsontosodott emberpár.
Bejött a szingli fogalma. Ma sikkes, ha valaki egyedül él, maximum partnerekkel, illetve váltott partnerekkel. Nem vállal felelősséget sem magáért, sem másért. Ez a felállás! Csak magával törődik, márkás cuccokban jár, és kizárólag a saját épülésére fókuszál. A minap egy 35 éves fiatal nővel beszéltem. Kérdeztem tőle, hogy mi a terve? Család? Gyerekek?
„Gyerekek?” -, kérdez vissza. Látom rajta, hogy úgy néz rám, mintha a Holdról jöttem volna. „Nem, ezen még nem gondolkodtam!” Ez szomorú, mert akkor sosem fogja megtudni, hogy az anyaság a legnagyobb ajándék a női sorson keresztül.
Befejezésül pedig had láttassam a szegénységet a mai kor tükrében, ahol még mindig kényuralom van sok családban. A férfi a „földbirtokos”, aki rendelkezik a cselédség életével, összes szolgáltatásával – beleértve a jogát arra, hogy az első nemi aktus az övé lehet.
A cikk a felesleges, túlköltekező, öncélú gazdagsággal ellenpontozza a szegénységet. Itt olvashatjátok el!
Itt pedig kedvenc, ráckevei szomszédom, a 80 éves Józsi bácsival egy rövid videó. (Sajnos 2015 nyarán meghalt.) Ebből is láthatjátok, hogy a szegény ember mindig sokkal adakozóbb, mint a gazdag, akinek pedig lenne miből adnia. (Sajnos ez már csak a 300 letörölt videók egyikének a beköszöntő képe, de nem volt szívem letörölni. Elnézést! Egy biztos, Jóska képes volt áthozni a kávémat, mert aznap nem mentem át hozzájuk délelőtt kávézni…)
Üdvözlettel: Simon Mara
Az Álom Manók és társaik részeit itt olvashatjátok el:
Jó éjszakát, kedves Gyerekek!
Az Álom Manók és társaik sorozat részeit itt olvashatjátok el:
- rész (Cuki Mukika)
2. rész (Mizu, Bébi, mizujs?)
3. rész(A kis csontzabálók)
4. rész (Az eszes angolok)
5. rész (Mindenki tetszeni akar)
6. rész (Zacskó szőlőcukor)
7. rész (Lejöhet Morzsi a parkba játszani?)
8. rész (Tünci, mint minőségellenőr)
9. rész (Rózsákkal)
10. rész (Game over!)
11. rész (Mi pihentet többek között?)
12. rész (Habcsók szenvedély)
13. rész (A tökéletes tökéletlen)
14. rész (Vonulni tudni kell)
15. rész (Kik a szószátyárok?)
16. rész (Don’t cry Baby, don’t cry!)
17. rész (Ki az öntörvényű?)
18. rész (Milyen is az ember?)
19. rész (A pöpec kis katicabogár)
20. rész (Fejcserés támadás)
21. rész (Kis muffurcka útnak indul)
22. rész (A kis mocsok telehold)
23. rész (A felemelő „gödör”)
24. rész (Szenvedélyem a szenvedélyeim)
25. rész (Milyen a sodró szerelem?)
26. rész (Bolhátlanítás vagy „Jé, már ennyi az idő?”)
27. részt itt olvashatjátok el (Freedom avagy „ott repül a kismadár”
28. részt itt olvashatjátok el („De szeretnék ventillátor lenni”)
29. részt itt olvashatjátok el (Semmi nem számít, ha Te is úgy gondolod!)
30. részt itt olvashatjátok el (Már pedig vannak boszorkányok!
31. részt itt olvashatjátok el (Angyalok vigyáznak ránk!)
32. részt itt olvashatjátok el (A zöld szemű szörny)
33. részt itt olvashatjátok el (Áldásom rátok)
34. részt itt olvashatjátok el (Gyenge pontjaim…)
35. részt itt olvashatjátok el (Valami nem stimmel)
36. részt itt olvashatjátok el (Lelkem egy kicsit bent reked…)
37. részt itt olvashatjátok el (Aki másnak vermet ás…)
38. részt itt olvashatjátok el: (Üdvözletem Észak-Karolinába, Moszkvába, Angliába, Szerbiába…)
39. részt itt olvashatjátok el: (Hogy függenek össze a színek a szerelemmel?)
40. részt itt olvashatjátok el: (I’m too sexy!)
41. részt itt olvashatjátok el: (Ünnepvárás ki-ki tehetsége szerint)
Aztán gondoltam egyet:
az Álom Manó és társainak az elődje a SZÖSZI-NET. Igen, az elődje, de menet közben jöttem rá, hogy a Szöszi-NET – ha jól értelmezem saját magam – egy bizonyos témakörben születik meg, egy sztori köré gyűlve, míg az Álom Manó sorozat apró sziporkák felfűzéséből áll össze.
9. rész (Emberi kapcsolatok és más egyéb)
10. rész (A fiatal halász is kiveti hálóját)
11. rész (Titkos szeglet az üzenetek között)
12. rész (Játszani a szavakkal…)
13. rész (Csak legyen már vége)
14. rész (A porszívás rejtelmei)
15. rész (Húsvéti medvehagyma vadászat)
16. rész (Szöszi-net Reggeli cviki puszi)
17. rész (Facebook leckék kezdőknek és haladóknak)
18. rész (Facebook leckék avagy Már megint mi van?)
19. rész (Fő a frissesség!)
20. rész (Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE)
21. rész (Popi és a kutya kozmetika)
22. rész (Tükröm, tükröm, mondd meg nekem…)
23. rész (Vegyél tőlem szeretetet)
24. rész (Már csak azért is)
25. rész (Az ismeretlen jótevő avagy HOL AZ A GOMB?)
26. rész Miért olyan bonyolult minden, avagy hol a papucsom?
27. rész (Karácsony)
28. rész (Reggeli cviki puszi)
29. rész (A boldogság belső munka)
30. rész (Frázis-puffogtatók előre!)
31. rész (Drága, jó Juliska néni!)
32. rész (Madár távlatból, vagy legyél zizi!)
33. rész („Lehetséges kéretlen tartalom”
34. rész (Van benne valami, csak tudnám, hogy mi?)
35. rész (Kitalálom, hogy mit ne írjál)
36. rész (Rám jár a rúd)
44. rész (Széllel szemben nem jó…)
45. rész (A biztosító még csak nem is dünnyög!)
Drága Mara!
Mindenkor nagy élvezettel olvasom a blog bejegyzéseidet….
Elbűvöl az egyegi vagány, ám nagyon inteligens stílusod.
Ezt a mai bejegyzésedet különösen jól sikerült összehoznod…
Világosan kitűnik belőle, hogy a gyökereink, a multunk sok tekintetben befolyásolják az életünket….
A sorsunk mindenkor leolvasható az arcunkról, de főleg a tekintetünkből….
Köszönöm ezt a cikket….És köszönöm ezt a színvonalat, amit képviselsz….Tőled nem is várok mást….Maradj mindig ilyen.
Üdvözlettel: Jutka
Tudod, kedves Judit, néha úgy érzem, mintha disznók elé szórnám lelki igazgyöngyeimet. Rájöttem azonban, hogy nem tudok másképp tenni, nem tudom, nem akarom és nem vehetem fel a silány, értéktelen közlési módot. Én már csak így fogok meghalni. Azt is tudom azonban, hogy nem nyomtalanul, mert a kráternyomot ott hagyom néhány ember lelkében. Ha akarja, ha nem! Üdvözlettel: Simon Mara