Annyira elégedetlen vagyok.

Ezt a blogot már elkezdtem, és nem találom se égen, se földön. Ezenkívül nem találom azt a blogot, ahol elújságolom nektek nagy boldogan kb. fél évvel ezelőtt, hogy már 25 százaléka azoknak, akik visszajárnak a blogomra.

Ezt a két diagramot két nappal ezelőttről másoltam ide a Google Analytics segítségével. Ezekből egyértelműen láthatjátok, hogy már 58,2 százalék a „visszatérő bűnös” lélek, és láthatjátok azt is, hogy Oroszországtól kezdve Kinán át, a világ különböző pontjain tartják számon, mit írok, mivel kábítalak titeket. Mindebből csak egy következik: fejlődő-képes vagyok.
Vagyis egyre többen gondolják azt, érdemes bekukkantani az agyszülemény műhelyembe, hogy vidámabbak legyenek, esetleg magukba zuhanjanak.

Mert a magába zuhanás – bár fájdalmas és annyira megroggyanta per-pillanat akkor az embert – szükséges és nemesíti a jellemet.

Mindenesetre szeretném egyszer megismerni azokat az olvasóimat, akik Dél-Koreában olvasnak vagy Japánban, esetleg Ausztráliában. Annyira kíváncsi vagyok, hogy vajon ők hogyan élnek? Milyen körülmények között? Kit szeretnek? Szeretik-e őt úgy, ahogy szeretnék? Mit tesznek annak érdekében, hogy a lelki egyensúlyuk helyre álljon?

Ugyanis egyre gyakrabban találkozom olyan barátaimmal, akiket az interneten ismertem meg. Szeretnék a távoli földrészeken élőkkel is találkozni, amikor haza jönnek Magyarországra. Szerintem az álmom realizálódhat.

Előre örülök, hogy veletek is találkozhatom személyesen! Már annyi, lehetetlennek tűnő elképzelésem megvalósult. Miért ne valósulhatna meg ez is?

Az alábbi érzés csak úgy telibe talált:

neten

Ahogy itt ülök a laptop-om előtt gondterhelten, ezt éreztem: hiányoztam valahonnan, valakinek. Az ember ezt tudja. Éreztem, hogy hiányzom, mint amikor egy faragott hokedlit elvesznek a tükrös szekrény mellől, és kiviszik a garázsba.

Hiányérzete támad az embernek, és azokban a percekben semmi sem elég neki. Hiába látja a kényelmes ágyat, vele a puha takarót. Az sem vigasztalja, hogy a kis asztalon frissen szedett rózsa virít. Neki az a faragott hokedli kell. Miért? Mert a lelke már bele szállt a fába, és a hokedlit felöltöztette vele.

szék sámli