Tipikus szerelmes vers, tipikus szavakkal
és képekkel! A költőnő (azaz ÉN) eléggé el nem ítélhető módon tolta előtérbe
saját álszerény létezését, mintegy sejtetve,
hogy nélküle a Föld is megállna forgásában.
Tiszta sor.
Kíméletlenül tele sírja az A/4-es lapokat bánatával.
Persze az ÁPISZ ezt igen díjazza.
Bár manapság már laptop-ba trüszkölök…

Emberedre találtál bennem.
A vasszöget is lenyelem keresztben.
Kipeckelt szájjal is dallamokat
Eregetek a fellegekbe, szellemes,
Istrennyila szavakat seppegek.

Emberedre találtál bennem.
A hamut is mamunak nevezem,
Szivárványcsíkot húzok el feletted.
Ha álomra hajtod fejed (a múltból
Hálát merítő szívemmel) minden
Éber tücsköt csendre intek.

Emberedre találtál bennem,
Mikor a Nap megállt szeretettel
Mellettem, és azt mondta bárány-
Felhőinek: „E leánygyermek
Az egyik kedvencem. (Kis,
Fehér köténykéjét őrzöm féltőn
Kredencemben.) Ne bégessétek
Ki  békéjét belőle.
Nem látsz és nem hallasz semmi
Piszt már hosszú ideje felőlem.

Te csak kérdezed csodálkozó
Szemekkel: Hát lehetséges, hogy
Mara elfelejtett, a kis édes?
Mikor emeli már arrébb a karcos
Lemez megakadt tűjét kezem?
(Ezt meg én tudakozódom
Magamtól csendesen.)

Ez a videó bár nem bárányrelhőkkel teli, de a hangulatát tökéletesen eltaláltam. Ezt annak ellenére állítom, hogy fekve az ember sokkal jobban ki van szolgáltatva mindennek és mindenkinek. 

(A vers az Érzelemrészvények 2. kötetből származik, költő: Simon Mara)