Vers: Első vesszőfutás

Nem tudom, hogy emlékeztek-e még a 60-as, 70-es években a vidéki művelődési házakban tartott táncos estékre? Nagy választékunk ugyan nem volt, de ezek a helyek is tökéletesen alkalmas színhelyeknek bizonyultak a szerelmi bánat perfekt megélésére.

ELSŐ VESSZŐFUTÁS

(…s követte annyi más)

Amikor egyedül mentem a

művház-buliba, mert mennem

kellett (vitt kitinpáncélom,

gyér idegzetem). Tegnap és aznap senki nem jött értem.

Érted?

Elhagyott első kedvesem.

Bent, a pulzáló tömegben a zene

véres jégesőként záporozott rám,

békazöld lencsévé vált szemem,

lemenő nappá fülcimpám. Piacra

dobtam hab testemet, s minden

idegszálammal jöttödet lestem,

mint nyári esőre szomjazó, tikkadt,

magányos liget. Velőmig hatoltak

vizenyős tekintetek, kíváncsi ujjak

– csigolyámon zongorázva – szinte

meztelenre vetkőztettek, fülembe

suttogtak enyhén obszcén szöveget.

Vészesen közeledtek felém dorkós

árnyak ember alakot öltve,

bizalmaskodva,  vállamat átölelve.

(Nem tudtam föloldódni, mint máskor

semmiben és senkiben.)

Tapizták volna miniszoknyás fenekem,

csókolták volna fénytelenné vált szám,

de morózusságom félrelökte őket,

és zavarukban leharapták nyelvüket.

Bátortalanul kérdezte egy oszlop

mögűl előbukkanó szimpi srác:

“miért vagy szomorú, te, lány?”

Nem feleltem, állagom nem engedte,

mert áldozógyertyaként elfogyott

testem. Még álltam egy percig kukán,

mint egy kukacok által lepucolt csontváz.

Hazavánszorogtam. Otthon rongyosra

sírtam fejem, mert 15 évesen először

eszméltem rá, hogy én is lehetek vesztes.

Tell me, why?

(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 2. kötetéből származikez a vers)

 

Linkségemet alátámasztva alább felsorolok néhány versem linkjét:

Morze jelek a tenyérben

Az őskezdetek vére

ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE

Nincs kecmec

 Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica Hungarica 

Nárcizmus

ÁRVÍZI HAJÓSOK 

ÉDESANYÁM 

Menni fog ez neked? 

Milyen jó… 

Emberedre találtál bennem 

Akár egy félisten 

CSŐBE HÚZOTT ÜVÖLTÉS

Oly ismerősen tekereg
Kis éji krosnyogás

Nem ilyen lovat akartam

Amíg dereng 

Az aratás gyönyöre

Dudajó

Estefelé 

SZILVAMÉLYSÉG 

Szőrbe szökken 

Nana – EMIL ZOLA 

Már régóta nem könyörgök 

Menj fel a dombra, Norbikám! 

Nyári eső után 

Busz az éjben 

Nálatok nem 

Első vesszőfutás 

Vasvilla-trilla 

Csillagokba font üzenet

Tehát vagyok

 én-csak-a-szám-és-a-szemem

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

megteheted:

 www.simonmara.com

Ha feljelentkeztek a Facebook oldalamra, ahol az alábbi fotómról nézek rátok barátságosan, akkor rájöhettek, miért vannak kibukva a család férfi tagjai.

lila kalapban

Hát igen, ha valami nem tetszik, kiteszem a Facebook-ra.

I love

FACEBOOK

!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük