Vers: AKÁR EGY FÉLISTEN

 

Áldoztam a szentélyemben,
bekapcsolva a zenét,
miközben a keskeny asztalon
hever különböző stílusú,
megkezdett regény.
Készül életem igaz története is,
már szüli hangos vajúdással
a mennydörgő ég, szövik
a százlábú pókok a színes
képregényt.

Szabadon engedve a palack
szűkülő szellemét, szárnyát
bontogatja egy sor emlék.

Ide vonulok vissza, mint
a fekete tüllruhás vígözvegy
a denevérek lakta
fatoronyba, mint egy bús
remete a csontaszaló
sivatagba, hogy létem
lédús múltja szívemből
a maradékot kicsavarja.

A múlt, mely a jelen
deltájába torkollik,
mint a zavaros folyam,
mely visszafelé folyik,
mint a bumeráng,
mely hókán kólint,
mint a fognyomokkal
kicifrázott dinnyehéjt,
viszi, sodorja az igaz
történéseket az ében-éj.

Elönt minden szutykával,
a Belzebub belém költözik,
felesleges tagadni: bennem
és bennetek egyaránt létezik.

Tegyen, amit akar!
Majd akkor lesz végre
nyugtom, ha a telhetetlen
halál Belphégor gyomra befal.
Már hallom is, hogy
barátaim sírom felett
mit pusmognak: jó csaj
volt Mara(donna), csak
az volt a baja, hogy
az életet túl komolyan
vette, és lazán belehalt.

Az ujjnyomoktól foltos
konyhaszekrényt
kitapétázhatnám veletek,
kivetíthetném mihaszna
grimaszotokkal, akár a
magaméval, lebiggyedő
szátokkal, kibuggyanó
röhögésbe csukló
felcsattanásotokkal, és
felszögelhetném – mint
Jézus Krisztust a kereszt-
fára – mumifikált kezetek.


Fogja karomat anyám a

túlvilági édenkertben,
tudom, még holtában is
megtesz mindent értem,
és e szavakat suttogja
csak nekem:

“Gyermekem, bármit
teszel, úgy tedd, hogy
feltörő heveskedéseidet
– még ha nehezedre
is esik – fegyelmezd,
másra mindig figyelmezz,
akár egy félisten!”

Ha látnám értelmét,
az éjszaka torkát
átharapva hangosan
ezt üvölteném:
“Anyám, ha hallod,
tudd meg, hogy
iszonyúan nehéz!”
És ő onnan, fentről
búcsút intve még
utoljára féltőn lenéz:
“Neked – mint
kiválasztott társaidnak –
a szebbik jutott
osztályrészül:
a nehéz.”

(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 1. kötetéből származik
ez a vers)

Linkségemet alátámasztva alább felsorolok néhány versem linkjét:

Morze jelek a tenyérben

Az őskezdetek vére

ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE

Nincs kecmec

 Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica Hungarica 

Nárcizmus

ÁRVÍZI HAJÓSOK 

ÉDESANYÁM 

Menni fog ez neked? 

Milyen jó… 

Emberedre találtál bennem 

Akár egy félisten 

CSŐBE HÚZOTT ÜVÖLTÉS

Oly ismerősen tekereg
Kis éji krosnyogás

Nem ilyen lovat akartam

Amíg dereng 

Az aratás gyönyöre

Dudajó

Estefelé 

SZILVAMÉLYSÉG 

Szőrbe szökken 

Nana – EMIL ZOLA 

Már régóta nem könyörgök 

Menj fel a dombra, Norbikám! 

Nyári eső után 

Busz az éjben 

Nálatok nem 

Első vesszőfutás 

Vasvilla-trilla

 én-csak-a-szám-és-a-szemem

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

megteheted:

 www.simonmara.com

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük