Áldoztam a szentélyemben,
bekapcsolva a zenét,
miközben a keskeny asztalon
hever különböző stílusú,
megkezdett regény.
Készül életem igaz története is,
már szüli hangos vajúdással
a mennydörgő ég, szövik
a százlábú pókok a színes
képregényt.
Szabadon engedve a palack
szűkülő szellemét, szárnyát
bontogatja egy sor emlék.
Ide vonulok vissza, mint
a fekete tüllruhás vígözvegy
a denevérek lakta
fatoronyba, mint egy bús
remete a csontaszaló
sivatagba, hogy létem
lédús múltja szívemből
a maradékot kicsavarja.
A múlt, mely a jelen
deltájába torkollik,
mint a zavaros folyam,
mely visszafelé folyik,
mint a bumeráng,
mely hókán kólint,
mint a fognyomokkal
kicifrázott dinnyehéjt,
viszi, sodorja az igaz
történéseket az ében-éj.
Elönt minden szutykával,
a Belzebub belém költözik,
felesleges tagadni: bennem
és bennetek egyaránt létezik.
Tegyen, amit akar!
Majd akkor lesz végre
nyugtom, ha a telhetetlen
halál Belphégor gyomra befal.
Már hallom is, hogy
barátaim sírom felett
mit pusmognak: jó csaj
volt Mara(donna), csak
az volt a baja, hogy
az életet túl komolyan
vette, és lazán belehalt.
Az ujjnyomoktól foltos
konyhaszekrényt
kitapétázhatnám veletek,
kivetíthetném mihaszna
grimaszotokkal, akár a
magaméval, lebiggyedő
szátokkal, kibuggyanó
röhögésbe csukló
felcsattanásotokkal, és
felszögelhetném – mint
Jézus Krisztust a kereszt-
fára – mumifikált kezetek.
Fogja karomat anyám a
túlvilági édenkertben,
tudom, még holtában is
megtesz mindent értem,
és e szavakat suttogja
csak nekem:
„Gyermekem, bármit
teszel, úgy tedd, hogy
feltörő heveskedéseidet
– még ha nehezedre
is esik – fegyelmezd,
másra mindig figyelmezz,
akár egy félisten!”
Ha látnám értelmét,
az éjszaka torkát
átharapva hangosan
ezt üvölteném:
„Anyám, ha hallod,
tudd meg, hogy
iszonyúan nehéz!”
És ő onnan, fentről
búcsút intve még
utoljára féltőn lenéz:
„Neked – mint
kiválasztott társaidnak –
a szebbik jutott
osztályrészül:
a nehéz.”
(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 1. kötetéből származik
ez a vers)
Linkségemet alátámasztva alább felsorolok néhány versem linkjét:
Morze jelek a tenyérben
Az őskezdetek vére
ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE
Nincs kecmec
Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica Hungarica
Nárcizmus
ÁRVÍZI HAJÓSOK
ÉDESANYÁM
Menni fog ez neked?
Milyen jó…
Emberedre találtál bennem
Akár egy félisten
CSŐBE HÚZOTT ÜVÖLTÉS
Oly ismerősen tekereg
Kis éji krosnyogás
Nem ilyen lovat akartam
Amíg dereng
Az aratás gyönyöre
Dudajó
Estefelé
SZILVAMÉLYSÉG
Szőrbe szökken
Nana – EMIL ZOLA
Már régóta nem könyörgök
Menj fel a dombra, Norbikám!
Nyári eső után
Busz az éjben
Nálatok nem
Első vesszőfutás
Vasvilla-trilla
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
megteheted:
www.simonmara.com
