(Egy barátommal találkoztam egy kávézóban, és ebből született ez a vers, mely az Érzelemrészvények 2. kötetemben található)

édesanyámmal

ÉDESANYÁM!

A hülye életbe! Hogy hiányzik

csermely mosta dumád, ahogy

ülsz velem szemben sután,

hányavetin az asztalnál. Hosszú

kezed, lábad szinte a szomszéd

italában jár, de tekinteted

kérdőn engem pásztáz. Hiúzszemeddel

egyetlen rezdülésemet sem

ereszted el. És azt mondod:

„Jobban áll neked, ha nevetsz…”,

amikor arról beszélek (feltörő

könnyeimet sikertelenül nyeldesve),

mit jelentett nekem édesanyám:

„mert ő volt nekem a világon a

legnagyszerűbb barát”.

Bizony, mondom neked, úgy

érzem, mintha az idők kezdete óta

folyna könnyem, mely ki-kitör

belőlem, ha kiejtem e szót: anyám.

Még hogy az idő begyógyít mindent!

Mekkora önámítás!

Hiánya a zűrös, hideg űr hatalmas

nagy üressége. Helyette nincsen

és nem lesz senki más.

És így kell meghalnom, nyüszítve,

örökké fájó, meghasadt szívvel.

Nélküle…

A szeretet olyan, mint az óceán, végtelen, parttalan. S benne ott leselkedik a fájdalom, mint a tengerszint alatti barlang. S ha megtalál, húz le a mélybe. Vagy mint az iszapos folyó alján lapuló – zsákmányra vadászó –  krokodil.

(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 2. kötetéből származik
ez a vers)

 

Linkségemet alátámasztva alább felsorolok néhány versem linkjét:

Morze jelek a tenyérben

Az őskezdetek vére

ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE

Nincs kecmec

 Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica Hungarica 

Nárcizmus

ÁRVÍZI HAJÓSOK 

ÉDESANYÁM 

Menni fog ez neked? 

Milyen jó… 

Emberedre találtál bennem 

Akár egy félisten 

CSŐBE HÚZOTT ÜVÖLTÉS

Oly ismerősen tekereg
Kis éji krosnyogás

Nem ilyen lovat akartam

Amíg dereng 

Az aratás gyönyöre

Dudajó

Estefelé 

SZILVAMÉLYSÉG 

Szőrbe szökken 

Nana – EMIL ZOLA 

Már régóta nem könyörgök 

Menj fel a dombra, Norbikám! 

Nyári eső után 

Busz az éjben 

Nálatok nem 

Első vesszőfutás 

Vasvilla-trilla

 én-csak-a-szám-és-a-szemem

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

megteheted:

 www.simonmara.com

Ha feljelentkeztek a Facebook oldalamra, ahol az alábbi fotómról nézek rátok barátságosan, akkor rájöhettek, miért vannak kibukva a család férfi tagjai.

lila kalapban

Hát igen, ha valami nem tetszik, kiteszem a Facebook-ra.

I love

FACEBOOK

!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük