Kivágódott nyikorogva egy hatalmas
Vasajtó két szárnya, s a felkavart
Porfüggönyön át bevágtázott
Fekete fénykévéből szőtt köntösében
A Fénysugár.
Én értetlenül meredtem
Rá, és gyanútlanul ültem priccsemen.
Mit nekem új szelek? – majszoltam
Tovább penészes, egérrágta kenyerem.
Ám ködjárta lelkem megremegett,
Tüdőm belefájdult, sötétséghez
Szokott szemem szikrákat hányt. És
A gyorsvonatra, amely átrohant életem
Állomásán, vígan felkapaszkodtam.
Amikor lelkem öblösen szétterült,
A fákat is bearanyozva, egy erős kéz
Lelökött, mondván: Menj el! S arccal
A forró sínekre zuhantam, a tenyeremről
Lejött a plazúr.
Vánszorgásomnál csak lelkem
Sántítása fájt jobban. „Őrült nő”,
Tombolják a halott fák. „Úgy kell
Neked!” – üvöltötték gonoszul
Elnyújtva a megvert farkaskutyák.
„Mit akarsz asszony lánya? Csak nem
A Boldogság szivárványa hintázott át?”
„Ő volt az, igen, ő!” Mutatóujjam
Vádlón megnyúlt az égig, de az is
Megperzselte magát. Égett hús szaga
Csapott orromba, cimpáim hány-
Ingertől megrándultak, füleim kitépték
Helyükből magukat, lelkem súlya,
Lehúzott a mélybe, szám sarka
Bánatában epét hányt. Szemem
Összeszűkült, üvöltés tört ki számból,
A sakálok ijedten összefutottak,
Belenyögtek zokogásomba busafejű
Baglyaim, és macskám levetette
Magát a vár fokáról.
Arra ébredtem, fuldoklom, könny-
Cseppjeim maguk alá temetnek.
Búvár Kund ébresztett fel, majd
Eltűnt csendben, és a magány
Még jobban fájt.
Nekifeszültem dühödten a vasajtónak,
Belelilultak sejtjeim, fogaimat
Belepte a hideg verejték. Nem kell
Nekem a fény, mert meztelenre
Vetkőztet. Minek ez a nagy hűhó nélküled?
Öleljen inkább át a sötétség.
És láss csodát, már csak egy résnyi
Őrület kajánkodik az ajtórésen át!
Karjaim elzsibbadtak, lábikráim
Kifordultak, nyálam homokdűnét
Hizlalt, de erőfeszítésem nem volt
Hiába. Végre tovább zokoghatok
Egyes-egyedül. Hurrá!
(Érzelemrészvények 2. kötetéből, szerzője: Simon Mara)
Simon Mara
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
https://www.facebook.com/simon.mara.14
Linkségemet alátámasztva alább felsorolok néhány versem linkjét:
ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE
Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica Hungarica
Oly ismerősen tekereg
Kis éji krosnyogás
Amíg dereng
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
megteheted:
www.simonmara.com
Ha feljelentkeztek a Facebook oldalamra, ahol az alábbi fotómról nézek rátok barátságosan, akkor rájöhettek, miért vannak kibukva a család férfi tagjai.
Hát igen, ha valami nem tetszik, kiteszem a Facebook-ra.
I love
!!!!!!!!!!!!!!!!
Szia drága Mara!
El sem tudtam képzelni, hogy ennyire tele metafórákkal, a verskellékek tárházát mind felhasználható módot megragadva olyanná tetted a lesújtó érzést, hogy ennél kifejezőbben nem LEHET! EZ TE VAGY! Képtelenség körbeírni a csontig hatoló borzalmas kínt, érzést. NEKED SIKERÜLT, THANK YOU!
Valóban, csak az tud így írni, aki maga is átélte. Mert amikor az ember kikerül az Édenkertből, légüres tér veszi körül meleg testét. Az pedig rémísztően hideg.
Kedves Ágnes! A normális, hétköznapi életet az ember egészen addig nem becsüli semmire sem, amíg valami katasztrófa nem éri. Például megbetegszik vagy pedig jelen esetben börönbe kerül. A szabadság hatalmas kincs.