Eső vízben fürödni de jó! Július 18. London: ennek a kutyának a gazdája nem engedte magát lefényképezni, pedig egy sajátságos, idősebb nőci volt. Elmesélte, hogy
Hónap: 2015 július
Tök depi Síri hangon elbúcsúztam. Úgy éreztem, hegyomlás alá kerültem. Elfogyott a levegő és a napfénytől teljesen elzáródtam, portól, mocsoktól elvakultan zokogva borultam az asztal
Remeg az „aggok háza” belsőd és nyirkos Kezed, előjegyzésbe vett a végzeted. Előtte sokáig összekucorodva egy pontra Koncentrálva meredsz, várod s megkapod Az égi harsonajelet.
Jó, hogy így, édes kettesben lehetünk, mert őszinte lehetsz saját magadhoz végre. Ennél jobb nem történhet veled mostanában!
Fejetlen telefonálás Belső utasításomnak megfelelően úgy éreztem, hogy muszáj beszélnem a másikkal, ha kell, az életem árán is. Éreztem, a vesztembe rohanok. Egyre jobban szorongtam. A
Kivágódott nyikorogva egy hatalmas Vasajtó két szárnya, s a felkavart Porfüggönyön át bevágtázott Fekete fénykévéből szőtt köntösében A Fénysugár. Én értetlenül meredtem Rá, és gyanútlanul
Ne várjatok tapsra! Egész pénteken vártam, hogy elálljon az eső! Elállt? Nem! Elmentem futni? Igen! És végül “sikerült” eltévednem megint? Naná! Úgy tudtam magamat a
Igazából jókat derülök és bosszankodom, amikor az első szárnypróbálgatásaimat böngészem végig. Mentségemül csak annyit, hogy akkor még gőzöm sem volt, mi lesz az egészből. Vígaszul: mára már kiforrott bennem ez a “műfaj”.
Már késő délután volt (2015. 07. 22.), amikor berregő, erőszakos rotyogó hangokat hallató, pöfögő, dörgő motorok kezdtek el száguldozni az ablakunk alatt. Szerintetek én csak
Nyugodjatok meg, a rendőrség éjjel-nappal dolgozik. Még itt, Londonban is!