Londoni tévelygések (7.) To be or not to be!

Ne várjatok tapsra!

Egész pénteken vártam, hogy elálljon az eső! Elállt? Nem! Elmentem futni? Igen!

És végül “sikerült” eltévednem megint? Naná! Úgy tudtam magamat a helyes útra visszaterelnem, hogy amikor rajta kaptam magamat a tévelygésen, felfedeztem azt az enyhén szólva is illuminált, középkorú férfit, akit húsz perccel előtte ugyanabban a testhelyzetben hagytam ott a kereszteződésben.

 

Usanka sapkája elgondolkodva szemébe húzva, bal lábát pedig óvatosan maga előtt tartva, mint a gólyák, amikor a mocsárban meggondolatlan békákra vadásznak. Tényleg illet a meleg nyári este hőmérsékletéhez fejfedője.

Gyakorlatilag ott tette fel magának a kérdést: to be or not to be!

Megköszöntem neki a szíves útba igazítást, és tovább ügettem boldogan.

 

(Vajon esős időben hogy férnek be ebbe a vendéglátó helyiségbe ezek a drága emberek? De legyen ez az ő dolguk!)

Azt tapasztaltam, hogy a kocsmák bezzeg hangosak, munkálkodnak bennük a cimbalmosok, és a hétvégét ünneplő angolok lelkesedését még a folyamatosan permetező eső sem hűtötte le.

(Olvassátok el a pénteki, londoni beszámolómat, mely a hétvége ünneplésére fókuszál!) 

Érdekes, ilyenkor mindenki beljebb tud hatolni a kocsma belsejébe, pedig nem gumiból vannak a falai.

 

Még egy husky kutya gazdája is befért az ajtón. Igaz csak lapjával. Viszont magával vitte kutyáját is. Lehet, hogy ezért engedtek neki utat?

Mire jó egy szánhúzó kutya a nyári napokon?

Üdvözletem küldöm Londonból, Mara:

 Az 1. részt itt olvashatod el!

A 2. részt itt  olashatod el!

A 3. részt itt olvashatod el!

A 4. részt itt olvashatod el!

Az 5. részt itt olvashatod el!

A 6. részt itt olvashatod el!

Share this post and help spread the love!

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük