A zsenge, tavaszi fűbe
leterített pokrócon
elnyúló hófehér, kecses
női láb, mint egy hótakaró
alól előbukkanó merész
hóvirág, melynek szirmai
kese, göndör, nyírott
szőrzet a Rám-szakadék
tarajos omladéka felett.
Ha megmászod meredélyét,
alá ereszkedsz sötét kürtőjébe,
vállalva a rád leső veszélyeket,
mint Aliz Csodaországában,
minden megtörténhet veled…
Maga alá temethet a forró
láva, elsodorhat a szökőár.
A kénes kipárolgás fojtogatja
kiszáradt torkodat.
Szív dobogásod paták őrült
vágtája a pusztaságban,
mélyről vészesen morajló
vulkán bugyborékoló szava.
Hirtelen úgy érzed, kihalna
az emberiség, ha rajtad múlna.
(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 2. kötetéből származik ez a vers)
Linkségemet alátámasztva alább felsorolok néhány versem linkjét:
ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE
Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica Hungarica
Oly ismerősen tekereg
Kis éji krosnyogás
Amíg dereng
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
megteheted:
www.simonmara.com
Ha feljelentkeztek a Facebook oldalamra, ahol az alábbi fotómról nézek rátok barátságosan, akkor rájöhettek, miért vannak kibukva a család férfi tagjai.
Hát igen, ha valami nem tetszik, kiteszem a Facebook-ra.
I love
!!!!!!!!!!!!!!!!